Ez depresszió vagy szorongás? Mit tehetnék? (hosszú leírás)

20 éves Budapesti srác vagyok. Főiskolára járok, mellette motorosfutárként dolgozom. Egy éve kezdődött, azóta egyre többet töprengek az élet dolgain, a jövőn és az öngyilkosságon is.

Nagyon zavar hogy 2 éve nincs normális barátnőm, barátaimmal gyakran találkozok, de akkor sem vagyok igazán felszabadult (inni nem szeretek). Nem szeretem a főiskolát, nehéz és nem igazán megy, illetve a munkahelyem se a szívem csücske. Mostanában egyre inkább terhes kezd lenni számomra ez az egész, a mindennapi felkelések, a tanulás, a vizsgák, a munka, a címek, a sport, a bulizás, egyszóval minden.

Semmiben sem lelem igazán örömöm, aminek évekkel ezelőtt még nagyon örültem, az mostmár unalmas és közönyös. Nem vágyok fizikai értékekre, nem kell autó, nem kell drága cucc...Iskolát, munkahelyet nem akarok váltani, semmi sem érdekel, nem akarok teljesíteni, de lustálkodni sem, azt akarom hogy ne legyen "semmi", azaz hogy ne legyek.

Talán egy hónapja figyeltem meg magamon, hogy nagyon veszélyesen kezdek motorozni (dolgozni). Pl.: Mostmár nap mint nap előfordul hogy egy gyorsforgalmi úton kimegyek előzni a szembesávba, pedig látom hogy jön egy teherautó. Beteges élvezettel száguldok a szembe sávba, vigyorgok magamon, és a végén valahogy megúszom, bár csak centiken múlott. Nem vagyok adrenalinfüggő, ez nem hoz lázba, csak egy pillanatra elmosolyodok magamon: "Hehh, meghalhattál volna!"

Normális ember ilyet nem csinál, mivel tudja hogy meghalhat, de számomra ez is olyan közönyös.

Érzelmeimet nem mutatom ki, inkább magamba fojtom. (Félve a negatív kommentektől, a szándékos halálközeli élmény kapcsán.)

Tehát esetleg van valami ötlet? Mit tehetnék?

(Hülyeségeket, és olyanokat, hogy "Menj el ismerkedni!", köszönöm nem kérek. Eljárok ismerkedni, de nem tudok jó kapcsolatot kialakítani egy lánnyal, vagy én nem szeretem, vagy Ő nem szeret, vagy hülye.....stb....)