Mit lehet ezzel kezdeni? (fennáll a gyanú, hogy border vagyok)
14 éves vagyok, ráfoghatnám, hogy kamaszkori szélsöséges viselkedés, de ez már sokkal durvább. Rendszeresen török-zúzok, sokat hisztizek, egyszer
csak elpattan valami, és... máris kész a baj, kiabálok, csapkodok (pl
falhoz vágom a vázát, addig verem az asztalt ameddig meg nem reped, stb...), rengeteget vagdosom magam. Egyik percben boldog vagyok, nevetek, a másikban pedig már a földre kucorodva sírok, és úgy érzem,
mintha folytogatna valami belülröl...a harmadikban már teljesen üres vagyok, mint egy üreges test, végtelen pusztasággal önnönmagamban, lélek nélkül... Szeretni sem tudok rendesen, nem tudom, mit érzek, annyira képlékeny minden, mintha álomvilágban élnék, ha tükörbe nézek, nem tudom, ki ez a lány... Kötödöm emberekhez, de egyben gyülölöm is öket, és saját magamat is...
Az osztálytársaim észrevették a vágásokat, és elküldtek a
sulipszichológushoz, és ö mondta a BDPgyanút. Az lenne a kérdésem, mivel a diagnózishoz fiatal vagyok, mit lehet ezzel csinálni? Elmúlik valaha?
Ráadásul érzelmileg zsarolok mindenkit a rossz pillanataimban, aztán meg útálom magam, mert ezt tettem, és olyan, mint a földi pokol.
A szüleim meg annyira nem figyelnek rám, mert apám dolgozik, anyám meg depressziós, mert nemrég halt meg az anyja.
Kinövi, persze, lehet, de most rossz neki, és engem speciel nem vigasztalna az, hogy majd öt év múlva már nem lesznek kitöréseim és nem fogom magamat és másokat bántani.
A diagnózis felállítása szuper dolog lehetne, de neked ettől sem lesz jobb.
Szerintem beszélned kéne más pszichológussal, hátha ő okosabb.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!