Azt vettem észre magamon, ha társaságban vagyok, és zavarba jövök, nem tudom önmagam adni, elkezdek dadogni, Es a mondataim ndm logikusan sorrendbe rakom össze, ez beszédhibára is utalhat?

Én elg bonyolult vagyok, vannak problémáim magammal...elég sok , főleg lelki,de testi is...igen,nő ...de sokszor védtelen kislánynak érzem magam, vagy épp túl öregnek mindenhez....nagyon ellentétes tudok lenni...szerintem gyermekkoromban, nem volt okés Apuval a kapcsoaltom, hiányoztak dolgok amit most érzek egy ideje, ami miatt nem okolhatom őt,de párkapcsolat, ismerkedés sem megy jól emiatt a férfiakkal.

De alapvetően a közösségbe nem tudok illeszkedn, ha előitéletet érzek, vagy nem azt a közeget ami az én világom.Nem tudok kedves és határozott lenni egyben,mert úgy érzem akkor nem vagyok szimpatikus ha komoly vagyok, ha pedig kedves akkor úgy érzem nyuszinak tartanak akit könnyen le lehet nyomni, ez természetes reakció embereknél, érzékeny vagyok nagyon, emiatt is a művészet a szenvedélyem, mégis társaságban, nők között sokszor nem tudok viselkedni, mert úgy érzem egyedül vagyok és mint farkasok szétszednek.Sok ilyet kaptam gyerekkoromtól kezdve, gyerekkoromban voltak már öt évesen kisebbrendűségi komplexusaim, és nem tudom hogy hol kezdődött, mi okozhatta hogy gyermekként voltak komplexusaim, és kevesebbnek éreztem magam a többinél. Ls ugyanez van , ugyanezt viszem most is...26 évesen is.