Önbizalomhiány, önmagam keresése?
Normális az, ha valakinek 17 évesen nincs önbizalma, holott az eszével tudja, hogy nincs oka rá, de mégse tudja önmagát elfogadni?
Állítólag mások is csak akkor fogadnak el minket, ha mi rendben vagyunk lelkileg, kiegyensúlyozottak vagyunk, és elfogadjuk hibáinkat, megbékélünk a tökéletlenséggel.
Nálam valahogy ez mégse így van, hisz van olyan ember, akinek úgy vagyok jó, ahogy vagyok, magamnak viszont még így se tudok megfelelni, még ez sem dob az önbizalmamon.
Gimiben kezdődött ez az egész, egy szürke egérnek érzem magam a sok szép lány között.
Ami még idegesít, az az, hogy nem találom önmagam, nem tudok egy saját stílust kialakítani, Erről is tudom az eszem immár még józan részével, hogy úgy hülyeség ahogy van, hisz nem ettől lesz valaki "egyéniség", de valamiért mégis nagyon rágörcsölök a témára, úgy érzem, egy adott stílussal legalább :
a. tartozhatnék valahová, pl. ha rocker lennék, akkor hozzájuk (bár ez a tartozás inkább csak "tartozás", illúzió, mert egy kapcsolatnak nem lehet egy stílus az alapja...vagy mégis?)
b. ha tényleg egyedi stílusom lenne (lehet ma még valaki egyedi?hisz már mindenből van, amiről ma azt hiszem hogy ilyen nincs, holnap kiderül, hogy mégis), akkor meg elmúlna ez a megfelelési vágy, hisz akkor egy "külön műfaj" lennék, tehát úgy érzem, így kihúznám magam a nők versengéséből, és nem nézné senki, ha pl. ugyanolyan felső van rajtam, mint egy másik lányon, hogy "úh, vajon rajta jobban áll az a felső?", hisz más úgyse lenne olyan mint én, vagy legalábbis kis valószínűséggel, és így nem is lenne értelme az összehasonlítgatásnak, mivel nem lenne viszonyítási alap.
Mások szerint túlreagálom a dolgot(szerintem is, de mégis egy csomót agonizálok ezen, nem tudom, miért, és önértékelési zavarom van.Egyébként pszichológushoz is járok, de még nem jutottunk el az önbizalomhiány-témához.
17/L
válasza:nem követem a divatot, idegesít, mert bármit kitaláltam eddig, az mindig divatba jött, mielőtt elkezdtem volna hordani(ez lett most pl. a szegecsekkel is), így már nem is tetszettek azok a dolgok, mert tömegcikkek lettek, úgy meg már nem volt érdekes...
igazából tényleg nem tudom miért pörgök rá annyira erre a témára, semmi okom nem lenne ezen agonizálni, és szánalmasnak is érzem emiatt magam. Csak az a baj,hogy tényleg egy senkinek érzem magam az osztálytársaim mellett:/
válasza:Az ilyen dolgok hátterében mindig egy annyira apró dolog áll, hogy azt gondolná az ember, ez túl gyerekes ahhoz, hogy komolyan vegyük. Átéltem, amiről most beszélsz. Ugyanannyi idős voltam kb, mint te, aztán egyetemre mentem, és rájöttem, hogy bár tökéletes távolról sem vagyok, minden jó rajtam/velem úgy, ahogy van. És tudod, mennyire banális dolog állt az önbizalomhiányom mögött évekig? 12 éves koromban egyik lányosztálytársnőm az egész osztály előtt (vmi kis veszekedés végén, amire már nem emlékszem) azt vágta a fejemhez, hogy ő szebb nálam. Ettől kezdve pedig minden egyes szót, viselkedést mások részéről úgy fordítottam le, mint ami ellenem szól, és azt mondja, nem vagyok elég jó. Neked is azt tanácsolom, kezd itt: gondolkodj, milyen esemény vagy események az okozói annak, hogy itt tartasz?
Hogy hogyan lehetsz túl ezen? Legyél barátságos, és járj mosolyogva, felemelt fővel iskolába. Aki mindig búskomor, ahhoz nem mennek oda szívesen az emberek, a mosolyt viszont mindenki szereti.
Azt írtad, nem követed a divatot. Öltözködj változatosan, ötvözz esetleg többféle stílust (de ne vidd túlzásba!!!).
Amikor lányos-fiús körökbe keveredsz, próbálj bekapcsolódni a beszélgetésbe, és ne gondold azt, hogy rád senki sem kíváncsi. Ajánlom figyelmedbe Edward de Bono: A csodálatos elme c. könyvét :)
Ja, és esetleg - hogy magad is jobban megismerd és elfogadd: Florence Littauer: Személyiségünk rejtett tartalékai: [link]
Minden nap, amikor tükörbe nézel, mosolyogj szembe magaddal. Légy kedves mindenkivel. Kezdeményezz beszélgetéseket. Beszélgetés közben nézz mindig a partner szemébe. És a legfontosabb! Amikor eszedbe jutna az a gondolat, hogy te nem vagy elég jó, akkor nézz a tükörbe, mosolyogj, és mondd ki: Köszönöm, hogy ilyen lehetek!
Ó, és még egy utolsó dolog (ígérem, hogy utolsó:)... nézd meg ezt a két videót:
http://www.youtube.com/watch?v=HFmQTT87nmc
http://www.youtube.com/watch?v=bwvevylcTYA
Remélem, sikerül neked is túltenned magad ezen a problémán, bár nem könnyű, én tudom! Sok sikert hozzá! :)
Köszönöm!!!:)
És igazából önbizalmam max. akkor van, ha velem van a barátom, de akkor sem az igazi, mert tudom, hogy ő elfogult...ez olyan minthogy a szülőknek is mindig a saját gyerekük a legjobb, akkor is, ha valójában nem az...és vele is ez a helyzet...
Nem hiszem el, hogy nem látja, mennyivel jobb csajok közül lehetne válogatni...
És értem én, hogy nem kell a legjobbnak/legszebbnek/legokosabbnak/legtehetségesebbnek lenni...de legalább az egyik hadd lehetnék, ha nem is Leg...csak egy kicsit..valamelyik...de nem érzem úgy,hogy az lennék:/
És az önbizalomhiányom annyiból fakad, hogy nyitott szemmel járok, és látom, hogy mennyire szép osztálytársaim vannak, én meg kb. sehol se vagyok hozzájuk képest...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!