Önbizalomhiány? Depresszió? Vagy csak egyszerűen selejtnek születtem?

22 éves srác vagyok, fogjuk rá jóképű is. Testalkatommal sincsenek nagy gondok, DE! Mi az oka annak, hogy az életben egyáltalán nem tudok boldogulni? Kommunikáció téren 10 es skálán -3 vagyok, köpni nyelni nem tudok egy-egy témához, de kizárólag csak személyesen/telefonon, mert írásban remekül megy. Nem találom a helyemet kb 8 éve. Nem tudom mit akarok az életben, nem tudom, hogy miért is élek. Próbáltam hobbit találni, ami leköt és érdekel, próbáltam barátkozni nem egy emberrel, de mindenki úgy tántorog vissza, mintha leprás lennék. És nem jövök rá, miért vagyok ilyen. Mentális probléma valószínüleg. Családi helyzetem nem a legjobb, édesapám alkoholista, bátyám különböző szereken él. Egyedül édesanyám az, aki tartja a lelket, a családot. Persze vannak jövőképeim, legalább is arról miket szeretnék, hogyan szeretnék élni, hogyan lennék boldog. De amint elindulok az egyikhez vezető úton máris visszafordulok. Gyávaság? , a kitartás hiánya? , a magány? , nem tudom. Öngyilkosság néha eszembe jut, de nem vagyok önző azzal a néhány emberrel szemben akik szeretnek. De kilátástalannak érzek mára már mindent. Önbizalmamat már egynéhány éve elvesztettem. Nem találok munkahelyet sem már egy éve. Gondoltam arra is, hogy az unicef-nek kéne dolgozni, segíteni az embereken, hogy legyen valami értelme is a létemnek, de végül itt sem jutottam tovább az internetes információ szerzésnél. Tehát összegezve a kérdésem; mi lehet az oka annak, hogy ilyen béna vagyok az életben? Lesz ez valaha másképp? Vagy csak egy álmodozó kis naiv srác vagyok, aki ha tenni kell visszafordul? Kitől kaphatnék segítséget az elindulásban?