Miért akarja mindenki rámerőszakolni az akaratát? Miért nem hagynak már végre békén és hagynak meghalni? Depressziósok, veletek is ezt csinálják?

És szerinted nekik mennyire jó végignézni a szenvedéseidet? Hidd el: ők is majdnem ebben az állapotban élnek csak neked nem tűnt fel mert a saját kis nyomoroddal vagy elfoglalva és nem nézel körbe. Hidd el nekik sem jó.

Őket nevezed önzőnek, mikor te sem foglalkozol azzal, hogy mekkora ideggel élnek az állapotod miatt?

Tudom miről beszélek.

Anyám egy idegroncs. Mindig is az volt és mindig rajtam csattant. Sose érdekelte, hogy az én életemet ez, hogyan befolyásolja.

Meg is lett az eredménye. Idegösszeomlásom lett miatta pánikbeteg lettem. Hálás köszönet neki. És ő sose rugdosott, hogy szedjem össze magam nekem kellett összeraknom magamat ismét. De úgy, hogy vele ellentétben én komolyan vettem a problémámat tettem ellene és magamért és nem mentem mások idegeire.

Amit te cseszegetésnek tartasz az csak aggódás.

Miért nem vagy magadnak annyira fontos, hogy összekapd magad?

A depressziónak pont az a legfőbb ismertető jele, hogy nem fogadnak el segítséget, nincs jövőképük, belefulladnak a saját kis nyomorukba, hagyják őket békén.

Miért nem harcolsz magadért? Tudom nehéz nekem is az volt.

Bocs ha kemény voltam. Én évekig egy kis lelkis nyomoronc voltam, mindenki belém lépet senki sem nyújtott segítő kezet nem úgy, mint neked próbálnak.

Eljött az az idő, amikor úgy éreztem fontos vagyok magamnak és én is értékes ember vagyok és ki kell állnom magamért. Az én életemet én élem és csak egy van belőle. Miért ne lehetne az az egy jó? Miért kell rossznak lennie? Miért nem mászhatok ki a bajból? Ez csak egy betegség egy állapot, ami gyógyítható, változtatható.

Ne sírj a bajodon ne panaszkodj. Használd ki a lehetőségeidet, fogadd el, hogy beteg vagy, fogadd el a segítő kezet, ne hajtsd el magadtól őket. Tudod, mi a legszarabb dolog a világon? Amikor már senki sem aggódik érted, mert senkid nincs, mert senkit nem érdekelsz.

Nem akarsz ismét jobban lenni, vidámnak lenni, ellógni barátokkal ide-oda?

Sose hidd, hogy ebből nem lehet kimászni. Ha feladod annyi. És a családodnak is. Mert érzelmileg kötődnek hozzád fontos vagy nekik. A baj az, hogy te nem vagy fontos magadnak. Most azt hiszed nem így van de igen.

Ha fontos lennél magadnak és becsülnéd az életnek nevezett egyszeri csodát nem fújnál a családodra.

19 évesen még túl fiatal vagy ahhoz, hogy feladd.

Tényleg menj el orvoshoz, ha az egyik nem jó keress másikat. Szedd szépen a gyógyszereidet ha az egyik nem jó jó lesz a másik.

Tudom ez nem gyógyít meg de arra jó lesz, hogy összekapd magad kihúzd a fejed a fenekedből és végre érezd magad úgy, hogy elkezdj foglalkozni önmagaddal és szépen leszokj róluk.

Nem velük kell foglalkozni, hogy, mit művelnek, hanem csakis magaddal.

Az én anyám is állati nagy mártír a mai napig nem képes felfogni, hogy miatta betegedtem meg pedig számtalanszor a képébe vágtam volt belőle vita de tettem rá magasról legalább kiadtam magamból. Nem kell betojni a konfrontálódástól néha még jó is mert sok mindent a felszínre hoz.

Nos, akkor lássuk csak a kérdés arról szól, hogy

Én, Én, Én, Én, Én, Én

Ez a legnagyobb baj. Nem, nem azt mondom, hogy önző lennél, mindenki az. Az a legnagyobb baj, hogy te azt mondod, hogy TE SZENVEDSZ! TE NEM SZENVEDSZ. Az elméd az, ami szenved, és az a baj, hogy te hitelt adsz annak a szenvedésnek! Miből állna azt felismerni, hogy te nem szenvedsz, csak az elméd azt mondja, "szenvedek". És ha te lennél a szenvedő alany, az elméd, akkor mégis ki az aki ezt a gondolatot megfigyeli, esetleg még vissza is tudja utasítani? Mert képzeld, a gondolatokat meglehet ám kérdőjelezni, azt is lehet mondani rá, hogy nem, én nem szenvedek! És ezt komolyan is lehet gondolni! Jé, oda a depresszió... Csak felkell ébredni hozzá.

Előző hozzászóló -nak üzenném ha lett volna depresszió -d akkor tudnád, hogy ilyen gondolatoktól nem fog elmúlni.

Nekem "enyhébb" depresszióm lehetett, ugyanis antidepresszáns -tol sokkal jobban vagyok. Az anyukád valószínűleg meg van ijedve és azért fordul orvoshoz mert nem tud neked segíteni, amiben igaza is lehet.

Én is pszichiátert javaslok, de nem cukorkát fognak adni tehát fontos, hogy tud lehetnek mellékhatások főleg az első 1 hónapban, amin a nyugtató segíthet.

Az antidepresszáns nem jó de ilyen helyzetben sajnos muszáj, az állapotod sokkal veszélyesebb a gyógyszernél.

Voltam depressziós, és tudom, hogy ennyitől nem fog felébredni senki sem. Először is, szükséges, hogy az ember eljusson arra a szintre, hogy "NEM AKAROK MAGAMMAL EGYÜTT ÉLNI".

És egyben ez a kulcs mondat is, ki nem akar kivel? Kettőség. Aki erre a mondatra időt szán, esetleg elgondolkodik rajta, sőt, esetleg még további kutatásokat végez, simán eldobhatja magától minden lelki baját. Tapasztalatból beszélek, nem a levegőbe...