Az embereknek miért olyan nehéz boldognak lennie?

Egyszerűen nem értem őket. Mindenhol depis,sérült,életunt emberekkel találkozom. Értem én,hogy sok a gondjuk,de szerintem nem olyan nehéz boldognak lenni. Éltem már át én is rengeteg rossz dolgot, vágtak át,csalódtam, vert meg a saját apám, nagypapámat a szemem előtt gázolták halálra,és még a sok hétköznapi bosszankodás. Ezekről nem is beszélek,mert úgy érzem,attól,hogy kibeszélem a dolgo nem fog változni,így inkább nem is törődök velük,mégsem érzem magam szomorúnak. Persze vannak napok,mikor előjön rajtam is,de ez max 2 napig tart,és akkor sem olyan durva módon. Az élet gyönyörű,mások pedig nem látják. Annyi jó dolog van benne. Imádok nevetni,hülyéskedni,szórakozni,nem tudom elképzelni,hogy más inkább a depresszióba temetkezik,hiszen csak felfogás kérdése.