Annyira összeszorítom az állkapcsom, hogy totál begörcsöl a fejem, mert feszült vagyok, mit csináljak vele? 21/L
Szinte állandóan óriási feszültség van bennem, ingerült vagyok a nap legnagyobb részében, pedig viszonylag stresszmentes környezetben vagyok; olykor annyira nem bírok ezzel az idegességgel, hogy nekiállok csapkodni, dobálózni a saját szobámban, vagy szándékosan beverem a kezemet az ajtóba/falba, ilyesmi, időnként előfordul, hogy saját magamba belevágok. Próbáltam homeopátiás nyugtatót, semmit nem használt, pszichológus tanított relaxációs gyakorlatot, ami csak fokozta az idegességemet, pszichiáter írt fel frontint, majd rivotrilt, de folyton túladagoltam magam, egyszerűen képtelen voltam kontrollálni magam. És nagyon rossz, hogy nehezen tudok aludni is, mert fáj fejem attól, hogy nagyon erősen összeszorítom az állkapcsom. Próbáltam már, hogy ellazítsam az állkapcsom, de először észre se vettem, hogy helyette belemarkoltam a karomba, és úgy belemélyesztettem a körmeimet, hogy vérezni kezdett.
Mit csinálhatnék?? Van valakinek valami ötlete? :(
(A beszélgetés sem segít, múltkor a pszichológusnál annyira felhúztam magam, hogy darabokra törtem a tollamat)
válasza:"A gyerekektől meg egyenesen rettegek. "
Az érzelmi fejlettség nagyon nagy hiánya, ha valaki fél a gyerekektől, ugyanis, minél kisebb a gyerek, annál inkább az érzelmi nyelvet "beszéli", saját magam tapasztalata, én sem tudtam kezelni a gyerekeket régebben, féltem tőlük, majd ahogy fejlesztettem magam, egyre jobban megértettem őket is, miközben nem is azzal foglalkoztam.
"Meg direkt kényszerítem magam arra, hogy néha egy-két régi ismerőssel találkozzak, de csak fokozódik a szorongás"
És, miért kényszeríted magad? Ráerőszakolod magadra azt, amit nem is akarsz? Azt is tehetnéd, amit szeretnél, amit érzel, hogy jó lehet.
Azért erőszakolom rá magamra ezeket a helyzeteket, mert a pszichológus szerint fontos az, hogy kimozduljak, meg "szembenézzek" az ilyen helyzetekkel, és hogy lássam, hogy nem olyan borzasztó dolog (oké, volt, amikor tényleg örültem, hgoy elmentem valahová, de ritkább eset.)
Gyerekektől azért félek, mert félek, hgoy hülyeséget mondok, hogy nem bírok bánni velük, nem megfelelően viselkedem, vagy nem tudom hogy mondjam. Pedig érdekes, a gyerekek általában kiszúrnak maguknak és "szeretnek" én meg félek tőlük :D
válasza:Figyelj, a gyerek nem merev szerkezet, tolerálja a hibákat, és nehéz nekik tényleg ártani.
Amúgy tényleg jót tesz a társaság, egy barát, és csak elkezdeni nehéz, ha tudod, hogy jó is lehet.
De, miért esik nehezedre elmenni beszélgetni másokkal?
válasza: válasza:Nem az a lényeg, soknak összejön, de, hogy lásd, hová jut, aki feladja az álmait.
És, miért nincs célod?
válasza:És, az nem elég cél, hogy "megjavítsd" magadat?
Ez elég nagy próbatétel lesz, és nagyon nehéz, ehhez sok erő, és kitartás kell
válasza:Látom sikerült megfognod a linkelt videóban a lényeget, hát nézd, ha nem szeretnél változást az életedben, és annyira sem méltattad a segítségemet, hogy komolyan vedd, akkor csak nyugodtan légy ideges továbbra is, láthatóan szeretsz az lenni...
Amit linkeltem emberek sokaságán segített már, nem konkrétan az a videó, hanem az egész munkássága annak az embernek. Mit gondolsz, miért linkeltem be neked? Hogy a személyét, meg a kinézetét fikázd? Miféle ember vagy te?! Nem csodálom, hogy lelki problémáid vannak...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!