Kezdőoldal » Egészség » Mentális egészség » Hogyan legyek urrá az indulata...

Hogyan legyek urrá az indulataimon?

Figyelt kérdés
Van egy 16 hónapos kislányom, aki sajnos nagyon rossz alvó, főleg mostanában olyan éjszakáink vannak, hogy felébred és 3-4 órán keresztül nem alszik vissza. Ezzel alapvetően az a gond, hogy csak úgy van el, ha hordozzuk felváltva a férjemmel. 10 kiló, így szinte már összeesünk. Sajnos nagyon nem vagyunk türelmesek, én már nagyon korán, az elején ki tudok borulni, kiabálok, ajtót csapkodok, bőgök. Tudom, hogy baromira nem jó a kislánynak ez a viselkedés, mindig megfogadom, hogy uralkodni fogok magamon, de nem megy. Kétségbe vagyok esve nagyon, nem találok megoldást! Mindig dühömben olyanokat mondok, amit később nagyon megbánok, pl. hogy kiugrom a negyedikről stb. Nagyon szégyellem magam, eszembe jut, hogy vannak, akiknek beteg a gyereke és annak a mi problémánk porszem, de a kialvatlanságtól már nagyon feszült vagyok. Kérem olyanok írjanak, akik nem bántanak, elég a lelkiismeretfurdalásom, ami folyamatosan megvan, hogy jó anya vagyok-e, illetve nem tartom magam jó anyának.
2009. okt. 2. 13:51
 1/9 anonim ***** válasza:
100%

szerintem nem csak te vagy ezzel így,én sem vagyok a legtürelmesebb,bár kiugrani nem akarok az ablakon(bocsi,nem vedd sértésnek,nem azért írtam)

nekem a nagyfiam(3 éves) egyszerüen néha kibirhatatlan,főleg a mindennapos hisztijével,engedetlenségével stb.néha teljesen kiakaszt,néhány nagy levegő és lenyugszom,van hogy már a földön fekve övült,olyankor beteszem az ágyába és ha lenyugodott kijön.

egyébként a kisebbik fiam(most 20 hós) is hasonló volt ugy 10-11 hónaposan,nálunk a fogzás miatt csinálta azt amit a lányod...én egyedül voltam rá,sajnos nem tudtam mit tenni,csak tűrni,én is csak ide-oda cipelni tudtam,mert sehogy nem maradt el.

nem lehet,hogy nektek is ezért csinálja?Ha igen akkor nemsokára elmúlik,nem tudsz mást tenni csak megpróbálni türelmesnek lenni még akkor is ha nem megy.tényleg tudom milyen nehezen viseltem én is,sokszor már sirtam fél éjjel amig fent volt,mert annyira fáradt voltam,már azt hittem összeesek,de szerencsémre nem tartott ez túl sokáig!

én meg azért kapom,hogy nem vagyok jó anya,mert nagyon korán szültem és lassan a harmadik jön,pedig én nem bánom!

nem hinném,hogy bárki bántana,rossz anyának tekintene azért mert kevesebb a türelmed.Biztosan jó anya vagy!!! :))

2009. okt. 2. 14:05
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/9 A kérdező kommentje:
Köszönöm a válaszod, természetesen a leugrást én sem gondolom komolyan, csak mondom mérgemben. Most próbálok homeos bogyókkal urrá lenni a feszültségemen.
2009. okt. 2. 19:05
 3/9 anonim ***** válasza:

Tudom, hogy nagyon rossz az ilyen érzés. Nekem is hasonló volt a helyzetem.

Vannak dadák, bébisztitterek akik nappali és éjszakai felügyeletet is vállalnak. Hozzánk hetente egyszer-kétszer jött egy lányott a babáraén meg ki tudtam kapcsolódni, moziba menni, utána nagyot aludni, férjemmel kettesben lenni. Ez megérte azt a párezer forintot, mert igy legalább nem kaptam idegrohamot olyn könnyen.

2009. okt. 3. 13:59
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/9 anonim ***** válasza:

Nyugi, egyáltalán nem vagy ezért rossz anya, csak kimerült és tanácstalan. Úgy tűnik, a picurotok rájött, hogy hisztivel sakkban tud titeket tartani. Családi házban laktok? Akkor egészen egyszerűen le lehet róla szoktatni (ha lakásban laktok, akkor is, de akkor előre elnézést kell kérni a szomszédoktól!): amikor legközelebb rázendít az éjszaka közepén, győződj meg róla, hogy nincs valós oka rá(szomjúság, pelus, hasgörcs, fázik vagy pont melege van stb.) és ha nincs, nyugodtan, higgadtan fektesd le (rúgni és üvölteni fog, de ne aggódj), takard be és oltsd le a lámpát, menj ki a szobából, de az ajtót hagyd résnyire nyitva. Pokoli lesz kibírni, de erősnek kell lenned! kb.15-20 percenként menj vissza, ugyanezt csináld végig (esetleg néhány korty vízet adhatsz, mert a hisztiben biztosan nagyon megszomjazik), de ne tutujgasd, csak annyit beszélj hozzá, ami a legfontosabb, azt is higgadtan, halkan, majdnem suttogva. Meglátod, el fog csendesedni, lehet, hogy csak egy óra múlva, de az sem rosszabb, mint cipelni ide-oda. Ezt minden ébredésnél ugyanígy végigcsináljátok, akkor 1 max.2 héten belül megoldódnak a gondok.

Persze, ha a gyerek éjszaka így viselkedik, át kell gondolni, vajon elég következetes vagy/vagytok-e vele napközben? A következetesség nem egyenlő a szívtelenséggel, sokan azért engednek inkább a hisztiző gyereknek, nehogy szívtelennek tartsák őket. Nyugodj meg, nagyon is jó anyuka vagy! Ha nem lennél az, nem keresnéd a megoldást.

Sok sikert!

2009. okt. 4. 08:55
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/9 A kérdező kommentje:
köszönöm a válaszokat, sokat segítettetek, legalább lelket öntötök belém. Már nagyon rám fér, mert azóta is minden éjjel ez megy kb. 3 órát fenn van. Az a baj, hogy a férjem a "gyengébb" és egyértelműen hozzá megy éjjel és üvölt, hogy vegye fel, hozzám nem is akar jönni. Tegnap próbáltuk az otthagyást, de megint Ő vette ki előbb. :( Én is tudom, hogy nem lesz más megoldás, csak a sírni hagyás az ágyában. Csak tegnap is már majdhogynem a rosszullétig üvöltötte magát, már előfordult olyan is, hogy hányt régebben. Második válaszolónak: egyelőre sajnos a nagymamázás nem működik, később biztosan fog náluk aludni egy-egy éjszakát, de most, hogy így üvölt és valószínűleg fél a sötétben (mert amint megvirrad, semmi gond), nem tudjuk másra bízni. Bébiszitterre sajna nincs pénz, de mint mondom, később a nagyikra bátran bízhatjuk majd.
2009. okt. 4. 09:11
 6/9 anonim ***** válasza:

Nézd, nem csak neked borzasztó ez, hanem a babának is. És még az is rossz benne, hogy ő is egy életre kapja. Te is úgy kaptad valahonnan. Lehet, hogy hozzád is ilyen türelmetlen volt valaki.

1. Ne ítélkezz. Sem magadat a jelenlegiért, sem a szüleidet, vagy bárkit, mert mindenki a lehető legjobbat teszi, amit tőle telik. Te is azt teszed, ami tőled telik.

2. De most már tudatosan kell viselkedned. Határozd el, hogy több telik tőled. Ébredj tudatára, hogy milyen rosszat teszel annak, aki a gyereked lesz később, egész életében. És lehet, hogy ugyanezt teszi majd az ő gyerekével. Ezt az örökséget nem adhatod tovább.

3. Döntsd el, hogy most mondjuk 4 évig nincs más, csak a gyerek. Te és a gyerek egyek vagytok. Jelenleg nincs külön életed. Majd lesz, akkor majd bepótolod, amit szeretnél. Ha mindannyiszor, ahányszor ölbeveszed a gyerekedet, arra godnolsz, mennyire függ tőled, mennyire te vagy neki a termtő, táplálékadó, oltalmazó, mintha istene lennél, vagy védőangyala, valami dédelgető, melegítő, tápláló jóság vagy neki, akkor olyan felemelő élményben lesz részed, amiért minden másról elfelejtkezel.

4. Szerezz szakkönyvet. A gyakorlati útmutatások sokat segítenek. Én is annakidején erőszakkal akartam a kis fejét a mellemre fordítani, aztán megolvastam, hogy a baba mindig arra fordul, amerről megérintem. Ez olyan csodálatos volt. Attól fogva én és a baba egyet akartunk. Ha azt akartam, forduljon a mellem felé, arról értem a kis arcához. És boldogan odafordult. Sok ilyen "trükk" van. Ha értesz hozzá, jobban tudsz segíteni. Lehet, hogy csak hiányolja az odaadó szeretetet. A testközelt, mint a kiskutyák, mikor az anyjukat dögönyözik. A babák szeretik hallgatni az anyuka szívdobogását, mert "odabenn" is ezt hallották, és ezért otthonos, megnyugtató nekik. Menj be a baba világába, meglátod, milyen csodálatos!

2009. okt. 4. 17:30
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/9 A kérdező kommentje:
Kedves 4. válaszoló! Köszönöm az értékes hozzászólásod. Amit leírtál az mind tökéletes és tudom én is, hogy így kellene. Leírom, hogy az elmúlt napokban nálunk hogy nézett ki az egész: kivétel nélkül felébredt olyan éjfél-hajnali 1 óra tájban. De már úgy ébred, hogy alig lehet megnyugtatni. A kezünkben elalszik, az ágyába, a mi ágyunkba letenni nem tudjuk, mert azonnal ébred és sír. Ezt párszor megpróbáljuk, de ha nem megy, akkor kijövünk vele a nappaliba és próbálunk kicsit játszani vele, halvány fény mellett, mert arra is gondoltunk, hogy a sötéttől fél. Sajnos mi anno akkor szúrtuk el, amikor mindig kézben altattuk és sosem az ágyában. Ezáltal most nem lehet letenni, mert nem tűri, azonnal visít (nem tudom másképp írni, gyakorlatilag torkaszakadtából). Itt legfőképpen a férjem a gyenge láncszem, mert hozzá megy éjjel, nem is énhozzám. Nálam is sír, ha kézbeveszem. Nappal semmi gond, de mivel 2 héten belül 2x volt beteg, ezért kb. 4-5x voltunk orvosnál, illetve az orvos nálunk, orrot szívtunk, hőmérőztünk popsiban, kúpoztunk, és ezt mind én csináltam, hozzám társítja. Arra gondoltam, éjjel azért nem fogadja el az én közelségem, mert ezektől fél. Nappal nincs ilyen. Csak az apját, apja pedig nem tudja hallgatni a sírást és azonnal felveszi. De mivel már 10 kiló, ezért 3 órán át nem bírja hurcolni. Leülni nem lehet vele, csak menni. Apja is ideges, én is az vagyok. Nem látom a megoldást. Nem mindennapi a helyzet. :(
2009. okt. 4. 18:30
 8/9 anonim válasza:

Megoldódott a helyzet?

Én arra gondoltam,ne sötétben aludjatok,menjen a tv némán.vagy egy aprócska lámpa is lehet.Már régi a történet tudom,de most olvastam.

2010. febr. 26. 19:07
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/9 A kérdező kommentje:
Szia! Köszönöm az érdeklődésed! Igen, az alvás helyzet megoldódott, együtt alszunk úgy, hogy egy szobában és a kiságy rácsot kivettük és így szabadon "jöhet-mehet" éjjel álmában és mi is ott vagyunk. Azóta szinte nem is ébredt éjjel, nekünk nem teher az, hogy együtt alszunk. Most napközben vannak gondok, nem olyan vészes, csak most van a hiszti korszakban, ami kicsit megnehezíti a nappalokat, de már sokkal jobb!
2010. febr. 27. 08:00

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!