Tényleg pszichológushoz kéne mennem?

én nem hiszem, hogy oda fogyatékosok mennek, csak azt mondom,hogy tudom, hogy mit miért csinálok, tudom, hogy mi nem oké az életemben, és ezek olyan dolgok, amiken nem lehet változtatni azzal,hogy beszélgetek mással. tudom, hogy nagyon sok olyan dolog van,amiért érdemes élni, ezért nem is akartam semmit mutatni a családomnak abból ,amiket csinálok, csak észrevették. nem akartam őket ezzel terhelni, de szerintük az egyetlen megoldás az,ha elküldenek dokihoz.

az igaz, hogy attól,hogy tudom,hogy mit csinálok még nem biztos, hogy normális,sőt, én beismerem, hogy a vagdosás egy nagyon nagy hülyeség, de nekem segít, és ezzel nem ártok senkinek.

én törekszem a megoldásra, mert semmit nem mutatok ki másoknak, mindenki nagyon vidám emberként ismer engem, és próbálok legtöbbször a jó dolgokra gondolni, csak amikor egyedül vagyok és semmi dolgom nincs, akkor belegondolok, hogy mi lenne, ha máshogy alakultak volna a dolgok ,és milyen lenne, ha azok az emberek akiket elvesztettem még mindig velem lehetnének. én nem akarok más embereket a saját problémáimmal terhelni, mindenkinek megvannak a saját gondjai, tudom, hogy senkit nem érdekel az enyém. próbálok magamon segíteni, pl vidám zenéket hallgatok (olvastam valahol, hogy ez segít) ha mondjuk sírok, vagy nagyon magam alatt vagyok, és próbálom olyanokkal tölteni az időm , akiket szeretek. viszont mostanában egyre erősödik ez az egész, nem tudok pl annyit törődni másokkal, ha a közeli barátaimmal lehetek akkor is sokszor arra gondolok, hogy bár hagynának békén, nagyon sok mindenkivel nem beszélek már, mert szinte fáj, ha kedvesek hozzám.

néha én is úgy érzem, hogy segítségre lenne szükségem, de nem vagyok benne biztos, hogy egy pszichológus tudna segíteni, mármint azért, mert beszélek róla azért nem lesznek mások az érzéseim, és a tényeken sem változtat.