Kitartsak? Vagy felesleges erre várni.
Igaz hogy ezt a férfiak egézssége rovatba is beirhattam volna, de ez inkább lelki eredetű.
Szóval, a gondom az, hogy nagyon szar volt a gyerekkorom, kezdem azzal, hogy nagyon szar helyen laktunk, tele cigányal, így alig voltak barátaim, kocsink nem volt. Aztán szinte minden férfi életében fontos szerepet játszik az apa, és hát nekem az sem volt, anyám miatt...
Illetve a legfőbb problémám, maga anyám volt, akinek problémái voltak az apjával, és emiatt elvált apámtól..., és hát ott maradtam én. Amíg kicsi voltam nem is volt probléma, csak miután mondjuk 15 éves lettem jöttek a problémák, mághozzá úgy hogy nem láttam kiutat. Az első hogy ezt komolyan mondom, és ez nagyon borzasztó volt, hogy megbüdösödtem, persze nem én... a lényeg hogy 6 éven keresztül tartott, és ezalatt teljesen magányossá váltam, barátokat nem szereztem csak a régiek maradtak meg. A második meg hogy anyámból előtörtek a régi dolgai, hogy nem bír a férfiakkal meglenni, és hát ki máson mint rajtam vezette le, én voltam a hibás, az is szar volt ha segítettem neki, az is ha nem... ment a lelki terror egész nap. Emiatt a számítógép elé menekültem, mert hogy az életemet iszonyat szarnak éreztem. Persze anyám amiatt is terrorizált. Be kell valljam hogy soha nem sírtam még eletemben annyit mint abban az időben, gyakran előfordult hogy egy esténként sírtam, volt hogy minen másnap... és más az öngyilkosságot terztem.
Azóta mególdodottam egy csomó problémámat. Nem vagyok büdös, elköltöztem anyámtól, megszakítottam vele a kapcsolatot, voltam pszichológusnál, most már jobban vagyok de nem jól, én pedig azt szeretnék, akarok.
Itt kezdődik az jelenlegi problémám.
Nem is tudom hol kezdjem, mert kínos. A sok problémából kifolyólag, nőkkel nem is nagyon beszélgettem, persze volt szerncsém két nagyon csodálatos lány baráthoz 1 évig, de facebookon, nem tudok kapcsolatot tartani, az annyira személytelen. Szóval nőkkel mostanában szinte alig van kapcsolatom, és természetesen szűz vagyok, de ezt nem is szégyenlem, tudom mit éltem átt, és tudom milyen nehéz volt. Ősszintén szólva nem is tudom miért írtam le ezt a sok dolgot magamról, de hátha segít a problémám megértésében. A lényeg hogy van-e értelme elmenni lányhoz(prostihoz) vagy várjak az igazira?
Egyáltalán van-e esélyem normális kapcsolatra?
válasza:
válasza:Igazad van amit mondasz, de az is hozzátartozik a történethez hogy a magányosan, nem tanultam meg kezelni az embereket, rengeteg helyzetben nem tudom mit reagáljak az emberekre.
Illetve hogy műszaki egyetemen vagyok, én egy átlagos srác vagyok szerncsére jól nézek ki, és hát elég sok a konkurencia, meg hát az pár szimpatikus lány akire azt mondom hogy párkapcsolatban is részt vennék, annak mind van barátja.
Odamegyek én lányokhoz, beszélgetni még buliban is, de mindegyik lány a segrázást akarja, meg a bulit. Illetve nem mutatnak érdeklődést, én megpóbálom, még mindig csinálom, de hát mit csináljak, ha a másik oldalon nincs meg az akarat. Tudom milyen az amikor egy lány meg akar ismerni, de elutasítóak.
Volt akinek meg elmondtam, az meg jól le is rázott, mert hát önző világban élünk, nehogy már egy beszélgetésbe belehaljunk. Szóval itt tartok.
Meg a másik hogy olyan nehéz az a rengeteg fádalom után, amit anyám okozott, megnyílni.
Pl meglátok egy párt ölelkezni, és eszembe jut, hogy életembe egy olyan olelést kaptam ami szívből jött. Egyet.
És mond hogyan tudnám kimutatni az érzéseimet, ha úgy érzem soha sem szerettek. Legalábbis nem úgy ami normális lett volna. (értem ez alatt hogy anyám a szeretetét tágyakkal kívánta kifejezni)
válasza:
válasza:csak van olyan lán, aki tanul, és nem a bulizást akarja ...
próbálj meg azzal tanulni, aztán mást is ...
Én próbálok nyitni, de azt sem lehet csak úgy, egy olyan embernek mint én nagyon is nehéz. Az elmúlt idők tapasztalata megmutatta, hogy még a legszimpatikusabb lányt is apróságokkal el lehet riasztani, és hát ez cseppet sem ad okot az önbizalomra. Meg hát mindenki a tökéletsere vágyik.
Itt vagyok annyit küzdöttem magamért, annyit harcolok nap mint nap, már 2 és fél hónapja konditerembe is járok, hogy a testem is jól nézzen ki, de fáj, fáj, fáj, fáj, fáj az egyedüllét, Fáj a múlt, de még az is hogy megnyílni is nehéz. Egyszerűen csak küzdök önmagammal, hogy boldog életem legyen, de nem látom az eredményt, és olyan mintha a semmiért küzdenék.
most szükségem lenne pár jó szóra, mert ma nagyon elterveztem hogy holnap, elmegyek prostihoz,
mert már nem bírom, már azt kérdezem magamtól hogy megér-e ennyit az a fránya szüzesség?
válasza:Kérdező!
Mit jelent ez, hogy megbüdösödtem?
"ez nagyon borzasztó volt, hogy megbüdösödtem, persze nem én..."
A másik dolog pedig: a nagy francot se jelent az, hogy te szüz vagy, vagy nem vagy szüz. Legalább a kezedet használd ( a Marok Marcsát), hogy tudd, mit veszítesz a lányok nélkül. És nehogy már a lányok legyenek a hibásak, mert te vagy málé...És hogy nincs elég lány? Hát hol élsz te? Ha nem találsz spontán neked valót, iratkozzál be egy tánciskolába, egy szakkörbe, járjál emberek közé ( a nő is ember), és ne magadat sajnáltasd.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!