Ki érzi itt úgy (komolyan, átgondoltan), hogy felesleges az élete? Ha igen, miért?

így érzek sokszor, viszont általában arra jutok, hogy vannak mások, akiknek hasonlóan értéktelen az élete...ez az egy dolog, ami igazából életben tart

Én. Azért, mert semmi jó nincs benne, olyan, mint egy taposómalom, csak arról szól, hogy összekaparjam a csekkekre valót. És már nem érdekel. Ezért nem akarok élni. Dolgozzak úgy, hogy minden reggel hányni tudnék, és alig várom a nap végét, utálom, amit csinálok, csak a csekkekre való miatt muszáj, és csupán erről szól az életem.

2. vagyok. És hogy a méla undoromat leplezni tudjam, mosolyogni egész nap... Ez mindennél többet vesz ki belőlem! Viszont muszáj, mert enélkül nem tudna senki megmaradni mellettem, ha látnák, hogy rosszkedvű vagyok, és mindenből elegem van.

Én úgy érzem. A világnak teljesen mindegy, hogy vagyok-e vagy sem.

én is így érzek.Folyton azon jár az eszem hogy mennyire jó lenne újrakezdeni.Már csak a saját önzőségem miatt élek.

22/f vagyok és én is úgy érzem már évek óta és tudom h a saját hibámból lett ilyen az életem és ezt nem önsajnálatból mondom hanem jól átgondoltan....egyszerűen tudom a 22 évem alatt semmit nem értem de szó szerint...ráadásul még úgy tönkre is vágtam az agyam/lelkem vagy akármimet h félek szinte minden embertől mer mindenki többet ér nálam semmim sincs a szó legszorosabb értelmében semmim egy kib@szott nagy 0 vagyok egy értéktelen senki....se meló, se suli, se kapcsolatok...és én is úgy gondolom h nem akarok beszállni a mókuskerékbe h azért hajtsak h majd a sárga csekkek miatt éljek..hát nem nekem nem kell ez az élet..csak azért élek még mert ha kioltanám az életem akkor azzal a szeretteimnek fájdalmat okoznék...na nem mintha az nem okozna nekik eleget h ilyen semmire kellő módon élek(ha ezt annak lehet nevezni)--->mármint életnek...