Más is ennyire szenved a pszichológusától?

"pl. olyat, ami annyira felzaklat, hogy túl figyelmetlen leszel...stb"

Ezt de jó, hogy írod! Pont ezen szoktam a legjobban bosszankodni, hogy néha úgy "kiüt", hogy na mondom, nem most fogok munkahelyet váltani/diplomamunkát írni/stb., mert egyszerűen, ahol teljesíteni kell, vagy csak simán frissen ismernek meg új emberek azt hiszik, hogy most szabadultam a pszichiátriáról. (Főként az indulataimat nem tudom kordában tartani. Amennyire zárkózott és visszafogott voltam világ életemben most időnként föltörik belőlem valami idegbeteg, neurotikus állat.)

De azért vannak jó pillanatai is, szóval néha úgy is utamra enged, ahogy az utolsó válaszoló írja. (Bár nem sokszor:P, de ülés közben azért ő is mond olyat, ami jól is esik a lelkemnek nem csak ilyen ütvefúrós rámutatás a hibáimra.)

Az a baj, ha nagyon mérges vagyok, természetesen fölmerül bennem a váltás gondolata, de másrészről érzem a haladást, és "függök" is tőle. Már nem könnyen hagynám ott. Na meg tényleg olyan lutri, hogy más milyen! Lehet, hogy más kíméletes, de megint a nulláról kezdeni..