Miért ilyen kegyetlen nehéz megtenni, ha már egyszer "eldöntöttem"?
Öngyilkos akarok lenni. Igen, tudom, újabb hisztis p*csa a láthatáron. kb. 10 éves korom óta, azaz 11 éve küzdök ezzel a gondolattal jóformán nap, mint nap. Egyszer volt egy félkomoly próbálkozásom, de nem jött össze, ez egy éve volt, azóta megjártam több pszichológust, pszichiátert. Tehát a kérdésemet NEM SEGÍTSÉGKÉRÉSNEK szánom, meg annak, hogy sajnálgassanak.
Csak arra lennék kíváncsi, hogy szerintetek miért lehet az, hogy lejátszottam magamban, utálok élni, szenvedek, fájdalmaim vannak nap, mint nap, beteg vagyok stb. stb. és MÉGSEM vagyok képes megtenni. Csak tervezgetek, de az utolsó lépést megtenni félek. Ez lenne az az ostoba életösztön? Talán még nem vagyok annyira elborulva, hogy végleg rászánjam magam?
És még egy Tudom, hogy a "pénz nem boldogít", de esetemben az lenne az egyetlen megoldás, de az nincs.Mert dolgozni nem tudok az állandó fájdalmak és rosszullétek miatt, magánorvosokra pedig semmi pénzem, a TB-sek pedig elzavarnak, leráznak, megaláznak, és eszük ágában sincs kivizsgálni. "Na most akkor mondjátok meg nagyokosok, mi legyen."
Tudod te hány embernek vannak ilyen fájdalmai lelki problémák miatt? :DDD Anyámnak is volt kb. 30évesen miközben -szerinte- semmi problémája nem volt az életben.
Egyébként igaza van részben az előttem szólónak, te nem akarsz tenni semmit, csak sírsz.
Nem sírok... Próbálok tenni. Most is kimentem, elmentem öcsémért gyalog az oviba, aztán elvittem focira, azután pedig fájdalmaim ellenére rávettem magam és másfél órán keresztül ástam a kertben... És nagyon durva, de... Nem kartam ezt elfogadni, de lehet, hogy tényleg pszichés eredetűek a fájdalmaim?
Én most totál kiakadtam, mert mikor befejeztem, fáradt voltam ugyan, de semmim nem fáj épp, és feldobódtam, és totál nem értem a reggeli elhatározásomat... oO
Nagyon furcsa, olyan hirtelen változik szélsőségesen a kedvem, nem értem, nem értem, nem értem.......
Mi a franc ez?
6. válaszadó vagyok ismét.
Feltettem egy kérdést még az első oldalon, azóta sem válaszoltál. Szóval mi az a betegség ami miatt állandó fizikai fájdalmak gyötörnek, de nem hajlandó vele senki foglalkozni?
Ha most sem nevezel meg konkrét, pontos betegséget akkor komolytalan az egész.
Igen, ezt jó lenne tudni. Nem lehet,hogy valami ételallergiád van?
Nemrég volt egy filmriport egy fiatal lányról, akinek rettenetes hasi fájdalmai voltak évekig, végül a diliházba akarták küldeni, merthogy nem találtak semmit nála. Évek múlva jött rá, hogy lisztérzékeny.
Ha megpróbálnád tudatosan követni, pl. egy füzetbe leírva folyamatosan két oszlopba, hogy mikor mit ettél + csináltál és mit éreztél, akkor nem is kéne orvosokhoz járnod. Egy jó szakembernek pedig segíthetne egy ilyen napló.
De sztem 3 hét alatt rájössz magad is!
(Az ízületek alapján lehet az aszpartám is, arra nem/sem szoktak gondolni.)
A hangulatváltozásaidat hormonok kilengése simán okozhatja! Itt is figyelj oda! Ha a fizikai munka segít, végezd rendszeresen.
Csak magadat fogod tudni meggyógyítani.
Lehet még az is, hogy valami nagy szomorúság történt a születésed körül. (Tudom, ezt általában nem tartják fontosnak, de pedig iszonyú fontos.) Lehet, hogy valami nagy gyász volt a családban akkor, vagy valamiért külön voltál anyukádtól az első hetekben? Gondold végig, kérdezd ki anyukádat, a családodat arról az időszakról.
Lehet egyéb családi titok, trauma, amit érzel.
Na, többet nem találgatok nyilvánosan, ha gondolod írj priviben.
A pszichológussal vigyázz! A legtöbb sajnos nem segíteni akar - hogy kialakítsd magad - hanem a saját értékrendjét "életni" veled... Elnézést a kivételektől.
Addig keress, amíg olyat nem találsz,akinél érzed, hogy javulsz.
Sok sikert!
És az öngyi gondolatokat is tekintsd tünetnek! Valami nincs rendben, és kapsz figyelmeztetést. Ez olyan, mint az ébresztőóra. Csak jó szakemberrel kell finoman meggyógyítani a dolgokat.
Az elképzelt öngyilkosság sztem egyfajta feszültséglevezetés, az agyad így teszteli az érzelmeidet: mi is az, ami kihoz a sötétből, mi is az, ami fontos - ami igazán fontos.
Nyugi, sok lehetőséged van,és nagyon jó ötlet volt a gyaloglás, ásás!
Csak gratulálni tudok hozzá.
Köszönöm a válaszokat!
Hogy mi a betegségem? Épp ez, ami megőrjít!! Hogy nem tudom!!!!! Mert hiába megyek el a háziorvoshoz, lesz*r, mikor elkezdem sorolni a tüneteimet és még a feléhez sem érek szó szerint KINEVET, és leöregasszonyoz. ÉS elküld a francba. Mert ugye nincs ideje rám, kell az idő a magánrendelésére érkezőknek.... A másik házidoki ugyan ezt csinálja, tőle jöttem át a mostanihoz. Ő pl. közölte, mikor majd' meghaltam a fájdalomtól, hogy hát akkor ha nem múlik el, akkor menjek el a sürgősségire, hogy adjanak fájdalomcsillapítót. NA mikor egyszer annyira rosszul voltam, hogy az ájulás szélén álltam, anyám bevitt a sürgősségire, és kiderült, hogy cisztám van. De ugye ehhez meg kellett várni, hogy majd' meghaljak a fájdalomtól -.-'
Azért is röhög ki a mostani házidokim, mert elég szerteágazóak a tüneteim. Szerintem ő letudja azzal, hogy biztos "dilinyós" vagyok és amiatt, pedig a fizikai tüneteim miatt romlott jelentősen a mentális állapotom is, én úgy érzem. (Ezért van, hogy ha kicsit enyhülnek a fájdalmak, akkor hirtelen a hangulatom is változik)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!