Emiatt őrültnek gondolnak?

Nem, depressziósnak gondolnálak, akiben becsülendő, hogy felismeri a problémáját, és akar is mit kezdeni vele, akar változni, valószínűleg ezért fordult vele szakemberhez.

Emberileg viszont semmi bajom nem lenne veled. Vagyis a fene tudja, nem ismerlek, de a depi miatt nem ítélnélek el, vagy ilyesmi.

Én nem mondanám el a helyedben senkinek. Maximum családnak... De ott is ha van kicsi gyerek aki elfecsegi annak azért nem. Egy nagyon jó barátomnak mondtam el, aki később már nem is volt olyan jó barátom, így hallgathattam párszor innen-onnan.

Megértésre ne számíts, csak közeli baráttól(tudom kicsit ellent mondok magamnak, de nem mindegyik ember ugyan olyan). Ha valódi barát úgyis megérti.

A többség nem tudja elfogadni, hogy Te is teljesen értelmes épp elméjű ember vagy...

Amúgy én is depresszióval jártam.

milyen környezetben élsz, hogy emiatt őrültnek gondolnának?

értelmes ember emiatt nem gondolna őrültnek. rossz lehet, ha nem olyanok közt vagy..

Tudtommal a depresszióra az egyik megoldás az, hogy beszélsz róla másoknak. Azzal, hogy titkolózol és "nem normálisnak" tartod magad, szerintem csak rontasz a helyzeten. Nem szabad mindenkinek elmondani, viszont barátnőidnek, és olyan embereknek akikről tudod, hogy nem csúfolnának ki, hanem felnőtt módra felfognák, hogy segítségre van szükséged, érdemes lenne elmondani.. Tapasztalatból mondom, nagyon sokat számítanak az ilyen dolgok. Még talán azt is ki merném jelenteni, hogy az egyik legfontosabb dolog, hisz nagyon sokat könnyíthetsz azzal magadon, hogy elmondod másoknak. Emellett, sokkal jobb úgy iskolába járni, hogy tudod, van pár ember, aki tényleg ismer, és nem csak az álarcodat látják. Csak nagyon vigyázz, gondosan válogasd ezeket az embereket:)

Amúgy meg ilyeneket nyugodtan megkérdezhetnél a pszichológusodtól, biztos kicsit jobban rálát a dolgokra mint mi, hisz ismer téged és a gondjaidat.

Sok sikert a mielőbbi jobbulásban!

(hozzátenném, hogy én biztos nem ítélnélek el, pedig 15 éves vagyok)