Elmebeteg vagyok, vagy ez normális?

Lehet, hogy buta kérdés, de elég furán viselkedem mostanában, ami megijeszt egy picit... lehet, hogyha valaki látná, akkor azt hihetné hogy megőrültem... :-$ tehát:

- gyakran vannak dühkitöréseim, jelentéktelen dolgok miatt, és akkor beindulok mint egy tornádó...

- sokat vagyok egyedül, olyankor néha csak ülök mozdulatlanul mégcsak nem is gondolkozom

- néha csak úgy a semmitől elsírom magam

- ha a suliban/ olyan helyen vagyok, ahol sok velem egykorú van, olyankor meg nem bírom a magányt, és csak úgy ''lógok'' másokon.

- sokszor tükörbe sem bírok nézni, mert nem szeretem magam

- néha kiabálva kommunikálok, vagy csak szimplán magamba ordítozok.

- értelmetlenségeket beszélek magamban

- megfelelési kényszer

- nem éppen épeszű gondolataim is vannak, pl. olyan -de ne bántsatok miatta- hogy meg kéne ölnöm valakit.

- a sötétben meg éjszaka hangokat hallok, olyan beszédszerűt, meg néha még látom is. Akkor félek is.

Na hát ennyi lenne, persze vannak értelmes pillanataim, de ritkábban. Mondjuk igazi barátaim nincsenek is, a kapcsolatokat meg elhanyagolom. A szüleim is észrevettek már ezt-azt, na de lehet, hogy nincs is semmi bajom, mert észrevettem a tüneteket? Normális válaszokat kérek. Köszönöm.

13/L