Miért vagyok ilyen önző? Vagy normális, ha meismerkedek valakivel, és elvárom, hogy utána mindig velem foglalkozzon?

áhh, nem "irigykedek" már, pedig velem is volt ilyen gyerekesebb koromban, engem is zavart ez. mamár belátom. jó volna, ha egy tapasztaltabb ember felvilágositana bennünket:)). Nem bízom abban, hogy "szeretnek" és kész, attól, hogy ezt bemesélem magamnak, még nem lesz jobb, talán én is ismerek olyan embereket, akik ezt mesélik be maguknak rólam, mégis tudom, tévednek. Bizalom kell, tudom, de mégis úgy van a másik emberrel, hogy egyeszer érzem ezt, és minden rendben, aztan meg nem keres, és nem tudom ez normális, és ott rontom el folyton, hogy erre megsértődök? Nagyon könnyen kitudom találni, és bemesélni magamnak, hogy valami bajuk van velem, és közben nézem, hogy akit talán egyáltalán nem érdekel ez, jól el van másokkal. Egy ideig beláttam, hogy én ilyen vagyok, változtatnom kell, ha úgy érzem valami másoknak nem tetszik, mert úgy "érzem kell", de mamár meguntam, károsnak látom.. sőt kiakaszt mikor belegondolok, hogy miért pont nekem kell szenvednem másokért, talán nem volt helyes elfogadnom magam , mint valami áldozatot.