Érzelmi fogyatékos vagyok?
Nem is tudom,hogy kezdjem el.Számomra nehéz körülírni ezt a problémát.Arról van szó,hogy egyszerűen kikoptak belőlem azok az érzések,amik egy átlagos embert jellemeznek.Nem érzek szeretetet családtagjaim iránt,de ha néha felbosszantanak,akkor viszont dühös tudok lenni.Szüleimnek tulajdonképpen hálásnak kéne lenne,hogy felneveltek,és TUDOM is,de egyszerűen NEM ÉRZEM.Ha megölelem valamelyiküket,vagy rájuk mosolygok,az számomra színjáték (különben azt hinnék,rossz a kedvem,vagy haragszom rájuk).Szeretetet kéne éreznem irántuk,vagy az emberek csak eléldegélnek egymás mellett ? Számomra sajnos ez ismeretlen.
Iskolában jól kijövök osztálytársaimmal,szórakozunk,meg minden,de ott is csak ezt a borzasztó ürességet érzem az idő nagy részében.
Nemrég tudatosult bennem,hogy lehet,hogy ez nem normális és kezdeni kéne ezzel valamit.Kérlek titeket,hogy segítsetek,aki érzett már ilyen közömbösséget,vagy aki tudja,mi ez és miért van ! :(
válasza:Ezt nem tudom pontosan. De ha van nálatok iskolapszichológus, akkor nézz be hozzá, és mondd el, hogy gondolkodsz rajta, hogy a segítségét kérd, de még félsz. És kérdezd meg, hogy a szüleidet bevonná-e, vagy köztetek marad, hogy jársz hozzá. Érteni fogja a félelmeidet, biztos lehetsz benne...
Ezzel a benézéssel egy benyomást is szerzel róla, hogy milyen, hogy néz rád, szimpatikus-e, bizalmat tudsz-eadni neki... Kukkants be! Hajrá!
válasza:Igazán szívesen. :) Hidd el, mindnyájan megjártuk már a hadak útját... Nem vagy egyedül, az bátorítson!
Fontos, hogy jó tudj lenni magadhoz: ha szükséged van segítségre, tudj kérni.
Hello !
Még nem változott semmi azóta,az időpontokat nézegetem,ugyanis nemigen szeretném ha szüleim ,vagy osztálytársaim megtudnák ezt. Ráadásul,gondolom nem csak 1-2 alkalomra szól ,tehát kellemetlen fejtörés ez számomra :D
Amúgy rendes vagy hogy érdeklődsz :)
válasza:Tudod, a magány részben szükséges, de nagyon kell is vigyázni vele, mert bele lehet csúszni észrevétlenül abba, hogy az ember már csak egyedül szeret lenni... Az az igazság, hogy égetően nagy szükségünk van egymásra, az emberekre, a társadalomra... a személyiség csak a konfliktusok, vonzások, taszítások, szeretések, csalódások, hűség és hűtlenség megéléseáltal tud fejlődni... csak egymás által válhatunk önmagunkká...
Nem emlékszem, hogy tudom-e mennyi idős vagy és milyen nemű. (?)
Bocsánat,ez lemaradt : 16 / f
Ez igaz,csak az a baj,hogy nekem annyi magány sem adatik meg,amennyi kéne :( Pedig én szeretem a csöndet,és néha olyan jó lenne elvonulni valahova,ahol CSAK én vagyok,és SENKI más.Szívesen kifejtem neked privátban,ha szeretnéd,mi a helyzet itthon nálam,ezt már nem szívesen írom ide komment formában :D
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!