Érzelmi fogyatékos vagyok?
Nem is tudom,hogy kezdjem el.Számomra nehéz körülírni ezt a problémát.Arról van szó,hogy egyszerűen kikoptak belőlem azok az érzések,amik egy átlagos embert jellemeznek.Nem érzek szeretetet családtagjaim iránt,de ha néha felbosszantanak,akkor viszont dühös tudok lenni.Szüleimnek tulajdonképpen hálásnak kéne lenne,hogy felneveltek,és TUDOM is,de egyszerűen NEM ÉRZEM.Ha megölelem valamelyiküket,vagy rájuk mosolygok,az számomra színjáték (különben azt hinnék,rossz a kedvem,vagy haragszom rájuk).Szeretetet kéne éreznem irántuk,vagy az emberek csak eléldegélnek egymás mellett ? Számomra sajnos ez ismeretlen.
Iskolában jól kijövök osztálytársaimmal,szórakozunk,meg minden,de ott is csak ezt a borzasztó ürességet érzem az idő nagy részében.
Nemrég tudatosult bennem,hogy lehet,hogy ez nem normális és kezdeni kéne ezzel valamit.Kérlek titeket,hogy segítsetek,aki érzett már ilyen közömbösséget,vagy aki tudja,mi ez és miért van ! :(
válasza:
válasza:Szia, én voltam, aki ebbe a kategóriba irányított!
Na, szóval örökbe fogadtak... Hát, akkor máris megvan életed traumája: a szüleid nem vállaltak, vagy meghaltak vagy valami. És igen, a pici baba is mindent érzékel, sőt mi több, a magzat is...
Bizony, az érzések meg nem élése nagy gond.
Menj el pszichológushoz, hidd el, van ott matéria egy jó kis terápiához...
válasza:Ez a válaszoló egészen biztosan nem járt még pszichológusnál, mert akkor tudná, hogy nem így van. Például a pszichológus nem is tud gyógyszert felírni, mivel nem orvos.... Az, aki gyógyszert ír, az a pszichiáter,és ő is csak kórházi körülmények között nem ér rá terápiára, de ez nem is ide tartozik.
Nos, én határterületen dolgozom, engedd meg, hogy betekintést adjak a pszichológus munkájába.Először is azért lett pszichológus, mert a másokon való segítés szándéka vezérli, mert együtt érez mások problémájával, és mert ehhez van adottsága, hogy az emberek lelki gubancait, sebeit segítsen gyógyulni.
Ha kiskorú vagy, mehetsz iskolapszichológushoz, vagy a körzeti / kerületi nevelési tanácsadó pszichológusához, vagy magánrendelésbe (előbbieket az állam fizeti, utóbbit te), bár néhány alapítványnak is van szerződése a TB-vel, őket is az állam fizeti.
Felnőttek leginkább csak magánrendelésbe mehetnek.
A dolog úgy néz ki, hogy felkeresed a pszichológust egy előre egyeztetett időpontban, és elmondod, hogy miért jöttél. Ő nem lepődik meg semmin, hidd el, a tiédnél százszor kacifántosabb történeteket és sorsokat is hallott már. Ha szimpatikus neked, és úgy érzed, van bizalmad felé, akkor belekezdesz egy közös munkába vele, melynek célja az, hogy fel tudd dolgozni az élet dolgait, a sebeidet, hogy újra tudj érezni, hogy megéld az életet annak minden részével (ne kelljen félned az érzésektől).
Hogy milyen hosszú egy ilyen terápia, hogy milyen módszereket alkalmaz, hogy végig egyénileg jársz-e vagy egy önismereti csoportot is ajánl, ez már rajta és rajtad múlik.
De egyben biztos lehetsz: neki az az élete, hogy segítsen nekedés a többi hozzá fordulónak, vagyis biztos jóindulattal van feléd!!!
Ha lehet, idősebb, tapasztaltabb pszichológust keress!
Az pedig, hogy a szüleid előtt nehéz, érthető, ugyanakkor lehet, hogy meg is könnyebbülnének, ha lehetne nyíltabban beszélgetni mondjuk az örökbefogadásodról, arról, mit tudnak az azt megelőző életedről.
Higgy nekem, a pszichológus azért van, hogy neked könnyebb legyen az életed, nem kell tőle egyáltalán tartani!
Egyszer hálás leszel ifjú önmagadnak, hogy bevállaltad a pszichológust, és lehetvé tetted a boldogabb életet magadnak...
Hajrá!
Köszönöm a választ.
Ha iskolapszichológushoz megyek,ő szól a szüleimnek bármiről is,vagy ez csak köztünk maradna,hogy ott jártam ?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!