Öngyilkosság?

kérdező: erre szerintem senki nem tud válaszolni. pontosabban, mindenki magának. és bármit válaszol az úgy van.

szóval nem az a kérdés, hogy úgy általában van e értelme, hanem, hogy neked van e értelme. vajon mitől jön meg a kedved valamihez és vajon mitől megy el. ha megjön a kedv, akkor soha nem kérdéses az értelem. onnantól adott. ahogy egy állat jön megy a természetben. a helyén van, pedig szinte semmi különöset nem csinál, aztán meg valami megeszi, vagy valami baleset vagy betegség elkaszálja. és minden rendben van.

Én a teljes reménytelenségemben egyfajta periodikusságot véltem felfedezni az életemben. Egy nagyon rossz szakaszt egy jó követett, majd jött egy újabb mély szakasz, amiben akkor voltam. Rájöttem, hogy ez egy törvényszerűség. Akkor még egyfajta ezoterikusságot gondoltam e mögé (mostmár tudományosabb a megközelítésem), de igazam lett. Utána következett életem legszebb fél éve úgy, hogy nem is láttam kiutat, hogy valamikor normális életem lesz. Most megint egyfajta mélyponton vagyok, de sokkal bizakodóbb, mint azelőtt, amikor még öngyilkossági gondolataim is voltak, mert tudom, hogy a következő csúcs az eddigieknél is jobb lesz.

Az emberi elme így működik, egy szinten sok baj érheti, amire nincs felkészülve, de az élni akarás egy belső fejlődést eredményez, ami továbblendíti, és önmagától is akár megoldja a problémákat.