Hova lehet fordulni, ha az össze bajom az, hogy mindenki elfordult tőlem, és ezt egyszerűen nem tudom elviselni?

Rövid időn belül eltűntek a barátaim (valakinek kapcsolata lett és most azzal foglalkozik, többen külföldre mentek, stb.), nem gondoltam hogy van ilyen, de senki nincs, akivel megbeszélhetném a gondjaim.

Elvesztettem a munkám, így nem tudom, hogy fogok megélni.

A párom kijelentette, hogy nem tart el. Ellenben ha hazamegyek a szüleimhez, szakít mert nem akar távkapcsolatot.

Egy hetet most a szüleimnél töltöttem, de borzasztó volt, anyukám olyan típusú ember, aki a másik vérét szívja (egy hétig bírtam azt hallgatni, hogy mekkora egy senki vagyok, beszélni vele nem lehet, ráadásul iszik, olyankor még agresszív is, anno ezért jöttem el tőlük 15 évesen). Most még sokkal rosszabb a helyzet, mint előtte.

Kértem, hogy segítsenek ezen a helyzeten túllépni, de persze nem segítenek, sem érzelmileg, sem anyagilag. Sőt ő kért tőlem pénzt, holott mondtam hogy ez a 15 ezrem van, ebből kell valahogy megélnem, amíg lesz munkám és fizetésem. Neki milliós öröksége volt, de elitta.

Most egyelőre itt vagyok a páromnál, de nem tudom, hogy lesz. Nem eszem mert akkor elkérik az árát, viszont nagyon rosszul vagyok, szédülök és zúg a fejem. Az álláshirdetéseket se tudom értelmezni, hogy legyen így munkám?

Viszont ha nem lesz munkám, akkor kirúg és nem tudom, hova tudok menni.

Az a baj, hogy konkrét szervi bajom nincs, de kezdek bekattanni. Nem tudom, hogy van-e ebből a helyzetből kiút. Azt látom csak, hogy ott kéne hagynom a barátom, mert ez a hozzáállás nem vall túl nagy szerelemre, no de akkor még lakásom se lesz. No meg most így legalább ő beszél velem (bár nem sokat, néhány mondatot, de a semminél több).

Az utóbbi néhány hétben csak azt érzem, hogy folyton vagy sírok vagy mindjárt sírok, gyenge vagyok, szédülök, zúg a fülem, homályosan látok, kicsit olyan mintha félálomban lennék vagy mintha nem is az én testemben lennék, nem tudom jobban megfogalmazni. És csak egyre rosszabb.

Eddig egy tanácsot kaptam, miszerint "szedd már össze magad". Na ez az, ami egyszerűen nem megy.

Tud ezen valaki segíteni? Mert így csak egyre mélyebbre süllyedek és őszintén nem tudom, mi lesz. Egyedül nem boldogulok.

Egyszer volt már idegösszeomlásom, amit most érzek, az egészen hasonló ahhoz, ezért nagyon félek. Nem akarom, hogy még egyszer annyira kikészüljek! Hova fordulhatnék segítségért?