Van valami megoldás?

Már nem bírom ezt így tovább.

Elegem van az idióta apámból. Folyton ordibál velem minden hülyeség miatt (pl, hogy az öngyújtót elvittem az asztalról) meg dominálkodik. És képtelen elmenni dolgozni.

Ráadásul rokkant is.

A gerincferdülésemből amit az oldal táska okozott. Meg abból, hogy lánc dohányos vagyok és csont sovány. Ha elmegyek dolgozni baszogatni kezdenek a nálamnál fiatalabbak is, mert azt hiszik erősebbek nálam mivel pár kilóval nehezebbek meg van pénzük elmenni gyúrni.

Abból is, hogy nem volt még barátnőm. És abból, hogy kirúgtak az egyetmeből. Meg abból is, hogy szerintem azért nem tudom elvégezni, mert csóró vagyok, hülye a faterom (amúgy tényleg van valami mentális baja) és ez frusztrál nagyon. Meg az is, hogy 25 évesen még anyám tart el és rá nehezedek.

Az utóbbi időbe észre vettem, hogy tetszenek a meleg pornók... fúj.. az egyik részem ordít ez ellen a másik meg kívánja az ilyesmit, de csak videókon, egy fiúra soha nem bírnék rá nyomulni.

És az is gáz, ha elmondom valakinek ezeket ahelyett, hogy valami lékesítő dolgot mondana még le is basz, hogy egy infantilis barom vagyok és térjek magamhoz, mert mindenkinek vannak problémái meg, hogy nőjek fel végre és legyek férfi... És, hogy egy nőnek férfi kell nem pedig egy olyan rinyagép mint én. (Hát akkor eridjen a, hagyne mondjam ki hova az összes, ha tényleg emiatt nincs nőm.)

Mintha ezzel tényleg segítene! :D

Legszívesebben most rögtön öngyilkos lennék.

De előtte fognék egy kést és megölném a faterom meg az összes hülye gyereket/felnőtt embert, aki megbántott egykori munkahelyimen vagy középiskolában.

Jahm meg majdnem elfelejtetem a sok okoskodó nőből is elegem van, aki okosnak hiszi magát és a leereszkedő stílusával osztogatja a tanácsait, mind ezt úgy, hogy ők mennyire okosak és, hogy a férfiak nagyon gyerekesek... Persze ők viselkednek úgy mint a tinip*csák. És, hogy nálam a sok barom férfi, jobban tiszteli őket nálam.

Szerintem csak azért mert p*na nőtt a lábuk közé.

Még csak amiatt nem lettem, mert anyám szeretem és ő szeretné, hogy boldog legyek és végezzem el az egyetemet.

Most vissza jelentkezek rá (remélem újra felvesznek) adok még egy esélyt. Fizikusin vagyok, más dolog nem is nagyon érdekel. Szóval az egyik legnehezebb kart kell végig csinálnom. Még 4 év van ott. 2 bsc és 2 msc. És szégyellem, hogy már négy évet oda jártam. Szégyellem a korom megmondani. Pedig nem hiszem, hogy csak nekem kéne szégyenkeznem. Ilyen szar helyzetben nehéz oda koncentrálni a tanulásra. Meg nálam hülyébbek is elvégzik csak neki van pénzük és nincsenek ilyen bajaik. Meg volt pár tanárom aki azt mondta, hogy okos vagyok, de miért nem tanulok többet.

Pszichiáterre nincs pénzem és szerintem nem is segíteni csak átmeneti megoldások lennének, hogy ne érezzem szarul magamat.

Most keresek munkát, hátha lesz egy kis pénzem és el tudok menni valami normális filozofikus harcművészetre ami adna egy kis lelkierőt, hogy leszokjak a bagóról. És valóra váltanám az egyik gyere kori álmomat.

El szeretnék utazni a tengerhez – még nem láttam :(

De már nem nagyon hiszek ebben, hogy sikerülni fog.

Valami megoldás?