Mit csináljak magammal? Hogy tudnék megváltozni?
Nem szeretem magam. Körülöttem mindenki utál engem, csak teher vagyok nekik. Senkinek nem mondhatom el, hogy mit érzek, mert nem értenének meg. Mindig fel kell vennem egy álarcot és már nagyon unom.
Semmihez se értek igazán, semmit se tudok befejezni. Utálok nagy tömegben vagy nyilvánosság előtt lenni, mert mindig úgy érzem, hogy figyelnek és röhögnek rajtam. Mindig mindent elfelejtek, semmit se tudok megtanulni normálisan. Folyton ideges vagyok, ha valamire tanulnom kell, mert előre tudom, hogy az rossz lesz. Egy csomó tantárgyból bukni fogok év végén. Itthon beszélni se merek erről. Barátaim sincsenek, mindig egyedül vagyok és megszakad a szívem amikor látom, hogy más milyen jól elvan a barátaival. Mindig szomorúnak érzem magam.
Ronda vagyok, pattanásos és deszka. Sovány vagyok, semmi alakom nincs. Tükörbe se merek nézni. Senki sem néz rám.
Gyomorideggel és remegve megyek a suliba, nem normális ahogy élek.
Volt akinek bevallottam, hogy mit érzek iránta, de csak lekoptatott és kiröhögött, nagyon megalázva éreztem magam. Néha elgondolkodom azon, hogy valójában minek élek, mert semmi értelme. Semmi nem okoz örömet, semminek se tudok örülni igazán. Se mosolyogni, se nevetni nem tudok már egy jó ideje. Annyira feleslegesnek érzem magam. Hogy tudnék megváltozni? Irigylem azokat akik jól érzik magukat a bőrükben. A jövőmet is negatívan látom, semmi jó nem vár rám.
Kérlek segítsetek rajtam :(
Szia!
Ha gondolod, beszélgethetünk (chat?).
Melyik korosztályba tartozol általános/középiskola?
Vannak tantárgyak: angol, magyar irodalom, nyelvtan és hasonlók, amikből szívesen segítek neked, ingyenesen. Illetve beszélgethetünk is. Skype-on megoldható.
Szóval, ha szeretnél valakivel beszélgetni, aki elítélés, kritizálás nélkül meghallgat, stb. akkor írj nyugodtan.
Fel a fejjel!
Nyugodt estét kívánok és kitartást!
30/N
az eddigiek alapján úgy vélem fiatal lány lehetsz. ha a tini korodat éled, akkor biztatni tudlak, ez viszonylag valakinél természetes. ismerős amiket írsz. a lényeg, hogy valahol belül érzed hogy ki vagy Te, és idővel meg is fogod találni. Biztos vagyok benne hogy boldog leszel, csak légy türelmes magadhoz.
nem szeretnék analizálni, de az önbizalomhiány és a tanuláshoz való hozzáállásod 2 dolgot sejtet. vagy tényleg problémád van a tanulással (ez esetben érdemes a tanulási képességeket vizsgáló "szerv"-et megkeresni. tényleg, nem rossz dolog, és aranyosak, segítenek, csomó új dolgot megtudhatsz amik megkönnyítik a tanulást :) ), vagy pedig a szüleid nem támogattak eléggé, és negatív impulzusokat kaptál akár tanulás akár magadat illetően. Akárhogy is, amit fent írtam, hidd el, igaz! Tudom, most nehéz elképzelni magadat 30 évesen boldog érett felnőtt nőként, de majd örömmel tekintesz vissza az útra ami mögötted áll, és hálás leszel minden percéért, jóért, rosszért. :)
Az első válaszolónak pedig tiszteletem, igazán szép dolog egy ilyen felajánlás!!!!
Sok sikert, és SOHA ne add fel!
Az utolsónál van a pont! Hasonló csónakban eveztem én is még a gimis éveim alatt. Én voltam a meg nem értett, sorból mindíg kilógó emberke. Bántást, lenézést kaptam eleget. Csak a suli utáni években jöttem már rá, hogy bármit is teszek, azt csak is magamért teszem. Ha nem érzem magam jól, azzal csak magammal szúrok ki. A legviccesebb, hogy pont a legjobban mocskolódó fel se ismert a múltkor amikor bejelöltem őt Facebookon. Akkor miért érezzem magam rosszul, ha ő már nem is emlékszik rám? Olyan dolog miatt éreztem magam rosszul, amire már senki nem emékezett.
Koncentrálj az élet napos oldalára, és ne törődj azokkal akik megpróbálnak lenyomni. A jegyeid is - ha csak nincs valami tanulási problémád - a pozitív szemléleted kialakításával együtt javulni fognak.
Fel a fejjel!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!