Depresszió, szorongás ebből van kiút?
Űdv
Azt a problémám hogy most nagyon depresziós vagyok és sok a szorongásom is, Szorongásom azóta van mióta apa öngyilkos lett , és hazajött utána valami Gabi idejütt balhézni és apuval verekedett, ez volt 2004 Novemberben, persze nem voltam kezelve , akkor csak bizonyos Szituáciokba volt szorongásom most már minden probláma szorongásal jár. Ha bemegyek a kínai boltba már szorongok elég erősen ugy érzem lenéznek meg ilyenek, vagy ha láttom volt barátnőm akkoris ugyan ezt érzem ha bizonytalan vagyok egyből szorongás gyötör, a múltba élek nem vagyok boldok erre csak rátesz még egy nagy lapátal hogy Net-számitogép függö lettem . Sulibol hazaérek és ilyenkor egyből gépezni kezdek zenét hallgatok álmodozok.
Meg magam hibáztattom azért hogy Jenni szakitott vellem,
nagyon hiányzik mert egyedül olyan rossz minden 2 napja nem voltam suliba ebbe az évbe Végzek és nem tudok belemenni Konfliktusokba se mert szorongás tör rám, Most öngyilkosságon gondolkozzom , mindenhol csak a szekkálás kapom , suliba is épp hogy csak beérek már is kérdezzik a féreg osztálytársak hogy na mit vettél bee ma már Frontin ,xanax, ha zavvarba vagyok elkezdek nevetni és hülyét csinálok magamból. És ez nagyon zavvar ,Prozacot szedtem és Xanaxot is, de most leálltam mindenel, szerettnék végre helyre jönni . Meg leszokni a gépezésről.
Sajnos a sulimba is tanárnő olyanokat kérdezgett tőllem hogy szoktam-e Önkielégiteni , meg hogy én szűz vagyok, foylton cikiznek.
Szervusz kedves kérdező!
Magamra ismertem a leírásodból.
Nekem is megvolt ugyanez a boltos szitu. Az utcára is féltem kimenni, mert 'meg voltam róla győződve' , hogy mindenki rólam, beszél, rajtam nevet, stb. Aztán elmúlt, ne kérdezd, hogyan, nem tudom. Egyszer, mint derült égből villámcsapás, úgy ért a felismerés, hogy hát ez baromság, én sem gondolok semmit azokról az emberekről, akiket az utcán látok, én sem nevetek rajtuk , nem is érdekel, hogy ott vannak. A depresszió viszont maradt, önbecsülésem pedig sosem volt. Általánosban folyamatosan csúfoltak, kicikiztek, megaláztak. Utána történt haláleset (közeli rokon), aztán egy nagyon jó barátommal bizonyos okok miatt elfordultunk egymástól - a kettő között kb. 2 és fél év telt el- és kb. ekkor kezdődött. A 'nagyon jó barátom' -mal történt eset után , ha mondhatom így, betelt a pohár.
Negyedik vagyok, folytatom még. :D
Azóta eltelt öt év, és a totális értéktelenség érzése nőtt úrrá rajtam. Már senki nem tud meggyőzni arról, hogy igenis, van helyem ebben a világban.
Szóval nagyjából tudom, mit érzel.
És én is azt mondom, kérj segítséget. :) ÉS jobbulást kívánok.
Hát kösszi a válaszokat, épp ez a gond hogy nővérem is mondaj kibirod már ezt az évek, sok a szorongás meg nincs kedvem semmihez, Nekem foylton ell kell türnöm mindent.
Mikor hazaértek teljesen fáradt vagyok, de suliba is fáradékony vagyok. Ott Folytonos a feszült állapot.
Csak már gondolkoztam az öngyilkosságon is. Az agyam se fog feledékeny vagyok , Csak rosszul esik hogy nővérem is csak ugy bezavvar az iskolába, meg hogy Azt mondják itthon hogy nem akkarok iskolába járni, de ez nagyon felidegesit nem a suli a gond hanem a testi tünnetek meg a beszolások amiket ott kapok. És asszem már ellegem van ebből hogy más gyereket elvisznek orvoshoz én meg mikor a halál széllén állok ugyan ugy leszarnak. Neten azt olvastam hogy menyek Világot látni stopolni és Járni a világot hát ez még mindig jobb mint az öngyilkosság. 20 éves vagyok Január elsején lettem 20 és szeretnék végre meggyógyulni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!