Szerintetek egy pszichológus vagy pszichiáter mit érezhet/gondolhat azon páciense kapcsán, aki öngyilkos lesz?

Remélhetőleg sajnálja és valahol nyilván sikertelen esetnek is elkönyveli.

"Megint egy fizetővendéggel kevesebb."

Amit az előző hozzászóló is írt (egy ügyféllel kevesebb). Plusz még elgondolkodik azon is, hogy neki megállapítható-e felelőssége az ügyben, ha igen tud-e róla más (pl. gyógyszer felírás, diagnózis...)

A saját felelőssége jó esetben eszébe jut és a statisztika. Ennyi. Ugye nem hiszi senki, hogy az orvos egy ismeretlent sajnál-vele együttérez vagy bármi empátiát is táplál irányába?... Az orvos-páciens kapcsolat nem olyan, mint a vészhelyzetben. 3 évvel ezelőtt rosszindulatú daganattal műtöttek és számtalan esetet láttam vagy velem megtörtént. Így közli egy orvos a rákdiagnózist bárkivel: "Fiatalember(asszony) egy daganatos betegség támadta meg ez és ezt a szervét az előzetes vizsgálatok szerint. Műtét nélkül biztosan halálos, műtéttel ennyi % meghal, ennyi % túléli. Viszont látásra holnap reggel az osztályon. Ott további vizsgálatokra kerül majd sor. Egyelőre ennyit tudok mondani önnek. Nővérke kérem hívja be a következőt." És nehogy valaki írja, hogy nem így van...OTT VOLTAM, HALLOTTAM, NEKEM MONDTÁK!!!!

én hallottam pszichológustól, hogy ez nekik egy teher. van aki nem is tudja ezt a terhet hordozni, ezért visszavonul, vagy átmegy más osztályra, más területre a pszichológián belül (gyerek pszichológus stb.) Ezért nem is szeretik magukhoz érzelmileg közel engedni a pácienst, hogy nehogy valamiféle kötelék kialakuljon közöttük. szerintem ezt tanulhatják is, hogy kell a beteget "lepattintani". Vannak olyan betegek, akik azt "élvezik" hogy az orvost terrorban tartják a fenyegetéseikkel, mert érzelmi ráhatást akarnak kicsikarni. Konkrétan láttam egy ilyen esetet. A beteg hisztizett, magára akarta hívni a terapeuta figyelmét, sztájkolt, fenyegetőzött, vergődött mint egy kisgyerek, és a terapeuta hidegvérrel tudomást sem vett az akciójáról. Nem mutatta, de szerintem nehéz volt neki ezt végig csinálnia. Benne volt a kockázat, hogy tényleg megteszi a beteg, megteheti. De sokszor ha elkezdenek értük aggódni, és megértően viselkednek feléjük, lehet hogy még jobban fokozzák bennük ezt a fajta provokációt. Nehéz ügy, de én úgy tapasztaltam, hogy inkább leráznak ilyenkor terápiás jelleggel, mintsem elkezdenének megérteni. De ezt szándékosan csinálják, nem azért mert nem "szeretnek". Persze nem is szerethetnek, de mivel emberek, ezért rájuk is hatással lehetnek az érzelmi dolgok, csak nem mutatják ki.

A pszichológus analizál, és egy megoldandó kórt vél felfedezni valakiben, de ha öngyilkos lesz valaki az nem feltétlenül az ő hibája, hisz ő meggyógyítani akarta a pácienst, de lehet, hogy a páciens nem viselte volna el a meggyógyult állapotot, nem akart változtatni magán igazából, és ezért a halálba menekült, és ezzel tisztában van a pszichomókus is. Valamiből elkezdeni kigyógyulni nehéz, fájdalmas meló, és ezt van aki nem viseli el. A sebet fertőtleníteni kell ami csíp, és utána is sokáig ha hozzáérnek fáj.