Mit csinálhatok ha ilyen vagyok? Hogy lehetne jobb életem?

Örök elégedtelen,boldogtalan. Mindíg valami másra vágyó, amim éppen van azt semmire sem becsülöm.

Rájöttem,hogy teljesen mindegy,hogy hol, milyen életet élnék, mivel foglalkoznék nem lennék boldog.

Valmi gond van velem.

Valami gátol az élet élvezetében, abban,hogy célokat tűzzek ki, abban,hogy kűzdjek,hogy hidjek.

Abban,hogy csináljak valamit.

Mindíg csak az elszalasztott dolgokon rágódom, nem igazán tudok túllépni a sok elvesztegetett éven.

A tanuláshoz buta vagyok,az álláskereséshez képzetlen.

Ráadásul olyan sem vagyok aki bármit elváll, bármikor bárhol. Még egy rossz tulajdonság.

Úgy érzem nem akarom az árárt megfizetni semminek.

Valahogy nem akarok szenvedni és keményen dolgzni azért,hogy majd ne legyen belőle semmi.

Hiszen úgy se sikerül.

Ha mégis, már is értéktelené válik, rögtön semminek fogom tartani és nem fog örömet hozni az életembe.

Tudom a szükség nagy úr és az élet majd rákényszerít,de így sem vagyok boldog,elégedett akkor sem leszek ha egyedül maradok éa az utcára kerülök.

Sokszor eszembejutott,hogy legalább lettem volna drogos, alkoholista, árva, hajléktalan.

Akkor többre becsülnék talán mindet meg valószínű,hogy segítséget is kaptam volna.

De így,hogy csak nem tudom elíndítani az életem...

Ráadásul nem is szeretem magam.

Nem tudom,hogy változtathatnék magamon, minek a hatására,kinek a segítségével.

Ráadásul türelmetlen is vagyok. Ha valaki azt mondja,hogy pár év én már bele se kezdnék semmifél önmegreformáló tevékenységbe.

Elvesztem......

Sose lesz élvezhető életem.