Mi lehet ez és mit tehetnék ellene? Lelki dolgokhoz értők, mit gondoltok?

Kissé összetett a problémám, nem is tudom, hol kezdjem?...Talán a legelején...

Szóval, gyermekkoromtól kezdve az elveszettség érzése jellemző rám legjobban.Sosem tudtam, nem éreztem, hol a helyem, mit kellene csinálom.Nem bíztam senkiben és semmiben .Mintha valami kívülálló lennék, akinek sehol sincs megfelelő hely.A közösségekben sem nagyon találtam meg a helyem, de nem is igazán vonzott a társaság.Otthon sokat voltam egyedül, testvér, gyermek társaság nélkül, sokszor féltem, magányosnak éreztem magam, de még mindig jobb volt, mint a közösségben.Ráadásul hol betegség, hol baleset ért, szóval kisgyermek koromat ez is beárnyékolta.

Tini koromban egy ideig jobb volt,akkor volt a legtöbb barátom, rákaptam a társasági életre és tetszett, de ezek a kapcsolatok inkább a közös szórakozásra korlátozódtak.

Aztán mindenkinek munkája, családja lett, elmaradoztak...

A lényeg, hogy most megint ott tartok, ahol gyermekkoromban,de most még rosszabb, mert akkor csak szorongtam, tartózkodtam a közösségektől, de most már testi tüneteim is vannak.Ez az elveszettség érzés továbbra is bennem van, ha a külvilágra gondolok, csak a veszélyeket látom. Az emberektől nem félek, nem utálom őket(bár gyakran idegesít a puszta jelenlétük, az idegeneké), nincs kisebbségi érzésem,akkor vajon miért van az, hogy ha ki kell mozdulnom, akkor vagyok fizikailag rosszabbul?Például boltban, stb...

Munkát, társat kellene keresnem és keresek is, de azt sem tudom, mi lenne számomra a leg megfelelőbb, pontosabban úgy gondolom, konkrétan számomra nincs megfelelő lehetőség, ha találok is valamit, akkor biztos csalódni fogok.Gyakran előfordul, hogy azt álmodom, hogy egyedül jövök-megyek a városban, de már ezek az álmok is megterhelőek számomra lelkileg.

Jártam több pszichológushoz is, sokat beszélgettünk, alaposan kielemezgettek, sok hasznosat nem tudtak javasolni, nem találták semmi bajomat és egy idő után úgy éreztem terhükre vagyok, hogy ilyesmivel "fárasztom " őket, mikor ők is megmondták, hogy nincs bajom, de szerintem ez akkor sincs rendjén így.

Sajnos a családommal nem lehet megbeszélni, nem értenek igazán a lelki dolgokhoz.

Hol lehet a probléma oka és hogy lehetne belőle kijönni?