Vannak amitől egyszerűen mélyről jövő szomorúság áraszt el mit gondoltok?

a helyzet nincs barátnőm. Sok lányt leszólítok az utazásaim alatt de egyel sem lett még semmi. Van h izgulok nem igazán tudom hogy viselkedjek mivel 1 éve szokatom úgy mond magam az általam kezdeményezett ismerkedésekhez, Azelőtt sosem mertem lányokat leszólítani. Az izgalom sokszor már jelen sincs hálisten. Azonban minap utaztam a vonaton és egy fülkébe ültem be ahol egy egyetemista lány és fiu kezdett el beszélgetni(még mielőtt beültem volna). Egész úton folyt az iskoláról beszélgettek (egy suliba jártak). Látszott a lányon is h tetszik neki a fiu, odafigyelt rá, kérdezett nevetett, előrehajolt mikor a fiu is..ezek mind jelek ugye. én mellettük ültem, és újra előjött bennem az a mélyről áradó szomorúság, amit már a gyomrodban is érzel. Ezt hálisten már nagyon régen nem éreztem. Irigyeltem a srácot ő 1 szer szólit le lányt és, a lánynál is érezhetően jó volt a srác. Nagyon kedves lány volt. Igen, irigyeltem azt a beszélgetést amit folytattak és azt ahogy a lány viszonozta a közeledését. Rosz volt mellettük ülni az út során. Természetesen én is éreztem már beszélgetés alkalmával h kellemes volt(de mégsem így), és nem lett semmi belőle. Vagy barátja volt. Néha nagyon furcsának látom már én is magam, ugy mondanám , "más mint a többi".

Hálisten már az ilyen mély szomorú érzéseknek nem hagyom hogy eluralkodjanak rajtam, és "kivülről" fogom fel a dolgokat, átgondolom, hogy ez csak az én fejemben van. Talán, az lehet h szomjazom arra h engem is valaki szeressen és én is őt, vagy csak az h bizalmas viszonyban legyünk, tudjunk jót beszélgetni, szex.