Életuntság kontra élni akarás. Mi ez az elviselhetetlen kettősség?
Annyira alul motivált vagyok mindenben, hogy többször megkérdezem magamtól, hogy minek élek. De mindig oda lyukadok ki, hogy egy életem van, ki kellene használni. De elmefuttatásom után ismét beletemetkezem a semmittevésbe. Semmi nem érdekel, próbáltam keresni hobbit, semmi nem köt le, minden unalmas, próbáltam olvasni, egyszerűen nincs téma ami érdekelne, és azt veszem észre, annyira nem érdekel, hogy fogalmam sincs, mit olvasok. A tv-t, filmeket utálom. Emberek közé nem járok, mert ha mégis ráveszem magam, haza akarok menni, mert úgy érzem menten elalszom.
Mit kellene tennem, hogy újra a régi legyek? Régen pörgős voltam, voltak tevékenységek amiket nem kényszerből, hanem élvezetből csináltam, mindig rendet tartottam magam körül, törődtem a külsőmmel. Nem filozofálgattam azon, hogy milyen szerencsétlen vagyok, hanem kapartam ki magam a "sz@rból". Mára már semmi célom nincs... (35 vagyok)
válasza:Társas kapcsolataiddal mi a helyzet? Mikor pörgős voltál voltak barátaid, párkapcsolatod? Jelenleg munkád van?
Tudod furcsa, ha egy 35 éves ember (aki tegyük fel napi 8-10 órát dolgozik) azon filózik milyen hobbbit találjon. Főként, miután az olvasás és a tévénézés között vacillál.. Ez alapján azt hittem 15 év körül vagy. Más örül, ha munka után délután utoléri magát a házimunkában, eljárhat sportolni, szeretteivel van, akármi.
Mi hiányzik neked valójában? Nem hinném, hogy egy jó hobbi.
válasza: válasza:Javítok, tehét:
Mintha én írtam volna (45 nő).
válasza:Eslő kérdezővel értek egyet. Párkapcsolati oldalon mi a helyzet?
Énis jártam hasonló cipőben, a leghasznosabb valami szocializációs tevékenység lenne. Szórakozóhely, mozi, könyvtár, sétálgatás az utcán.. bármi ahol hasznos mintákat láthatsz vagy ismerkedhetsz.
Sajnos ezelött visoznt meg kell 'erőszakolnod' magad, azaz akár tetszik akár nem, bele kell vágnod valamibe. Első idők nehezek lesznek, mert mégjobban fogsz ellenkezni ez ellen de idővel egyre jobban fogod élvezni.
Esetleg a sport is segíthet.. Lényeg, hogy kell valami cél mert ha az ember cél nélkülivé válik ez fog történni.
válasza:Érdekes amiket leírtál. Sok hasonlóság van a Te és az én "problémáim" között. Én ugyan 22 éves vagyok, tehát még a 35 picit arrébb van, de igazán engem sem kötnek le dolgok, nem tudok rájuk figyelni, nem is igazán érdekelnek. Hobbit én is próbáltam keresni, több kevesebb sikerrel, fényképészkedés volt egy évig, de mostanra az is kezd hidegen hagyni. Bár neked annyiból jobb, hogy ilyen korodban még -pörgős voltál. Rossz bele gondolni velem mi lesz 13 év múlva. Bár engem a filmek még lekötnek, leginkább a romantikus drámák, de minden egyéb is, ami JÓ.
Bár ezzel nem segítettem, de talán az segít, hogy ezzel nem vagy teljesen egyedül (nekem legalább is egy aprócskát segít). Talán munkahelyváltás, párkapcsolat(ha nincs), esetleg 1-2 megbízható, barát, akivel tudsz normálisan beszélgetni akár a mindennapi gondjaidról. Hozzáteszem itt osztom az észt, közben én sem csinálok semmi ilyesmit, bár nem is egyszerű...
válasza:Munkádat szereted?
Igazából csak csodálom, hogy a munkától nem fáradsz le, hanem utána még van időd "unatkozni".
De miért lennél semmirekellő? Dolgozol, van önálló egzisztenciád. Egyértelmű, hogy magad alatt vagy, bezárkóztál, nem pedig unalmas vagy.
Nem gondoltad, hogy pszichológushoz fordulj? Tudnának segíteni!
Addig is mindenképp jót tenne, ha sportolnál. Vagy ha fölmerült benned, hogy nincs kiről gondoskodj, talán egy háziállat se lenne rossz ötlet. Pl. egy kutyus. Nagyon sok szeretetet kapnál, és lenne kiért tenni-venni.
Beszéltem pszichológussal aki pszichiáterhez küldött. Beszéltem pszichiáterrel, aki szerint nem sikerült feldolgoznom az engem ért traumákat, és két éves gyógyszeres kezelést javasolt. Nem mentem bele, én nem leszek függő az tuti.
Igazából az ambivalenciát nem értem. Más már talán eret vágott volna magán, de én akarok élni, de utálom az életem. Próbálok változtatni, de nincsenek céljaim. Hogy mire van szükségem? Egy célra, amibe tudok kapaszkodni, ami húzhatna előre. De itt megint jön a 22-es csapdája, hogy semmi nem érdekel.....
A munkámmal elvagyok, ki szoktam fáradni, de nem szeretném, hogy az életem csupán a munkáról szóljon (mint manapság sok embernek). Pedig szo-szo mást nem is nagyon csinálok. Ebből lenne jó kirobbanni.
válasza:Hát elég pocsék szakemberekkel hozhatott össze az sors. Pszichiáter szerint nem tudtad földolgozni a téged ért traumákat, és erre kell - két éves - gyógyszeres kezelés?! A pszichológus dolga volna, hogy terápiával segítsen földolgozni. Szerintem olyan nincs, hogy valakinek "nem lehet" ily módon segíteni, muszáj kizárólag gyógyszert szednie. Pláne mikor egyértelmű, hogy múltbéli oka van a tüneteknek. Én keresnék tovább jó pszichológust.
Valóban furcsa ez a kettősség, de amíg működik benned az élni akarás biztosan jó úton jársz. Talán csak idő kérdése, hogy találj valami éltetőt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!