Paranoid személyiségzavar. Van ilyen ismerősötök? A gyerekem apja biztosan ilyen beteg, de ő nem érzi magát annak. Elviselhetetlen dühkitörései következtében elhagytam a gyerekem érdekében.
arra hogy elhagytad hogyan reagált ?
és a gyerek hogy viselte eddig?
még egy kérdés , hány éves és mióta tart ez az állapot nála ?
egyébként nem igazán tudok tanácsot adni ezzel kapcsolatban , magától nem hiszem hogy elmenne bármilyen orvoshoz, erőltetni meg nem lehet.
A gyerekem 4 hónapos és 6 hetes korában jöttem el. Apuka szenved mint a kutya (rokonok mondják), de azon kívül hogy anyumnak is mondta hogy lehet az a vége hogy kibékülünk, semmit sem tesz!!! Egy szóval sem hívott még vissza, csak azt hajtogatja, hogy nem akarta hogy elmenjünk. (anyukájától tudom ezt is). Kerüli a konfliktus helyzeteket és inkább bevonul az "odujába", ahonnan ki sem megy szívesen csak ha sos dolga van és sajnálja magát. Döntésképtelen és nincs küzdőszellem benne.
Azt hiszem 17-19 éves korában kezdődtek ezek, illetve inkább pánikos dolgokkal (kiugrott az ablakon hogy ne kelljen a családdal együtt ebédelni, bepánikolt)
36 éves és igazi konok, makacs típus akire erős jellem lévén nem tudtam hatni! ha fejemre álltam sem! Dacol magával és saját maga ellensége. Nem örül semminek sem, szerintem kín neki minden nap.
Igen, és ne kérdezd, hogy miért mennnék vissza...
Mert tudom hogy legeslegbelül jó ember és nem tehet róla hogy beteg. De nem tudtam rá hatni és a gyerek érdekében el kellett jönnöm, mert már nagyon kötekedett... a kákán is kereste....
nem is láttad akkor azóta hogy eljöttél , csak rokonokon keresztül tudsz róla?
esetleg megbeszélhetnéd vele hogy ha elmentek együtt kezelésre ( szerintem fontos lenne hogy az elején ott legyél te is ) akkor lehet róla szó hogy visszamész , ilyenről nem beszéltetek még ?
Hetente viszem hozzá a gyereket 1 órára. Engem porig alázott, mint nőt, mint embert, mint anyát, ezek után 3x álltam elé, hogy próbáljuk meg, de akkor még friss volt a seb és dühében kiabált mindenfélét. Én nem vagyok büszke ember, de most neki kellene elém állnia, állítólag eljönne párterápiára, csak nekem még nem mondta. Ismerősök mondták vissza. A hajlandóságot a kapcsolat rendezése irányában egyáltalán nem látom rajta! Neki is akarnia kell ezt és neki is tennie kéne érte! Úgy vagyok vele, ha elém áll, partner leszek a javulásban, ha nem akkor maradunk külön. Éveken át a kisujját sem mozdította és most is inkább hagyta elmenni a családját, mint sem megakadályozza. Biztosan tudom hogy kivan és szenved, látványra is leamortizálódott, de tenni érte nem hajlandó.
Ez is a betegség része lenne? Félek hogy lassú nagyon a gondolkodása és mire elém áll, 1 év, 2 év és az már késő. Addig én talpraállok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!