Hogyan lépjek ki ebből az ördögi körből?

Nem kell ennyire lenézned magad. Vagyis egy kis önkritika sosem árt, de biztosan nem úgy van, ahogy te azt látod. Először is, ha annyira rossz tanuló lennél, nem kerültél volna be egyetemre. Nincs igazam?:) De ha nem bírod, akkor halassz egy évet, próbálj felzárkózni, akár a középiskolás anyagból is, ha az segít. Én sem vagyok egy társasági lény, nem bírom egyszerűen a suli mellett, mert annyit zúdítanak ránk, hogy fél napokat csak a könyv felett ülök. Ilyen élettel mikor járnék el akárhova is? Én egyszerűen bulizni nem vágyok, mint a korombeliek. Pasim van, vele szeretek lenni, és inkább vele töltöm a szombat estéket kettesben, mint agyon iszom az agyamat. Viszont suli mellett vele sem találkozok. Szóval ilyen szempontból hasonlítunk, hiszen én nekem sincs baráti köröm, mivel nem járok el sehova. És nem bánom. Ez van, majd lesz jobb is, ha kikerülök innen, és akárki akármit mond, nem hiszem, hogy a munkahely mellett nem lesz több szabadság.

Szóval én tényleg azt tudom neked javasolni, hogyha ennyire nem bírod a sulit, kár folytatni. Én is újra akarok majd érettségizni, mert egy-két tantárgyat érzem, hogy nagyon el fogok baltázni, + nyelvvizsgám sincs még. Így persze, hogy nem vesznek majd fel oda, ahova szeretném. Szóval ha így lesz, maradok egy évet itthon, és behozom a lemaradást.

Az evés pedig nem megoldás, próbálj leszokni róla, főleg a nassolásokról. Nézz ki diétás étrendeket, járj el edzeni, hiszen ott is megismerkedhetsz másokkal:)

Szerintem viszont nem megoldás, hogy otthagyod a sulit.

Csak abba gondolj bele, hogy mennyire erős is vagy, amiért ott vagy azok között, akik előnnyel indultak. Te hátránnyal indultál, de mégis megcsináltad, bekerültél, és kitartasz. Nem vagy életképtelen, csak te hiszed ezt magadról, mert mások ezt mondták rólad, és az ő véleményüket többre tartod mint a sajátod, pedig ez nem helyes.

Szerintem ezt a sulit végig kell csinálnod, már csak azért is, hogy ha most nem is sikerül, évek múlva érezhesd azt, hogy igenis vagy valaki, mert megcsináltad!

Viszont azt is észrevettem a leírásodban, hogy a kudarcaidat visszavetíted az általános iskolai osztálytársaidra, és őket kiáltod ki bűnbaknak. Ne felejtsd el, hogy a gyerekek szörnyen kegyetlenek tudnak lenni, és lehet (sőt, biztos), hogy ha ma, felnőtt fejjel tudnák, milyen törést okoztak benned, bánnák, hogy ezt csinálták. Nem tudom, hogy a szüleiddel milyen a kapcsolatod, lehet, hogy az is tehet arról, hogy ennyire lenézed magad. De ezt nem szabad.

A másik, hogy keress valamit, ami örömet okoz. Egy hobbit... Például, látom, hogy szépen fogalmazol, nem próbálkoztál még az írással? Vannak oldalak, ahová feltöltheted az irományaidat, és sokan véleményezik, hidd el, biztos vagyok benne, hogy adna egy kis önbizalmat.:) De akármilyen más hobbi is lehetne, az a lényeg, hogy legyen valami, amit szeretsz csinálni, és örömet okoz, ki tudsz kapcsolni közben.

Az utolsó, amit direkt a végére akartam írni, hogy szerintem fel kellene keresned egy szakembert. Egyértelműen depressziós vagy szerintem, és ezen tudnak segíteni, hidd el. Volt hasonló időszakom nekem is, egy utolsó féregnek éreztem magam, az öngyilkosság szélén álltam, de a szüleim szerencsére időben észbe kaptak, elvittek orvoshoz, és alig több mint fél év alatt helyrejöttem, azóta is jóban vagyok magammal. Hidd el, nem szégyen, ha valaki gyógyszert szed, én életem egyik legjobb döntésének tartom, mert félek, ha akkor nem lépnek közbe a szüleim, ma már nem írogatnék itt.:) Felnőtt ember vagy, elmehetsz orvoshoz, senkinek nem kell tudnia róla.

Ha esetleg van még kedved beszélgetni, én szívesen "csevegek" veled.:) Remélem, sikerül kilépned az ördögi körödből!:)