Derealizáció és deperszonalizáció ellen EFT-vel?
Nekem időnként sőt rittkán visszatér az érzés, nem folyamatos. A lényeg, hogy mikor rámtör ez az álomérzet, mindig azonnal bepánikolok, és nagyon nehezen kezelem a dolgot. Voltam már pszichiáternél, ő csak dilibogyóval akart tömni, de én ezt nem akartam. A kineziológus talán többet segített, de most nincs pénzem rá. Én viszont szenvede a kényszeres gondolataimtól, és rettegek egy újabb álomérzéstől, ami rohamszerűen szokott lecsapni.
Szóval az EFT-t hogyan csináljam, segíthet e kezelni ilyen helyzetben a stresszt? Vagy a hipnózis?
válasza:Eszedbe se jusson!
Csakis pszichiáterhez menj! (Vagy klinikai szakpszichológushoz). Nem tudom, hogy hány éves vagy, de tinédzsereknél nem dilibogyóznak, ha pedig felnőtthöz küldtek, keress másik dokit, olyat, aki pszichopterápiával kezel vagy analízissel. Ha meg tudod fizteni, ne hezitálj.
Inkább szaki lásson, mint valami szakbarbár, aki olyan szépen "lekezel", hogy azt veszed észre, hogy nemcsak derealizálsz, hanem szép csöndben meg is őrültél...:(( a deperszonalizáció és a derealizáció csak minimális mértékben és kiskamasz korban tekinthető normálisnak - egyébként szakorvos kezére való ez a baj (vagy pszichológuséra, van találsz egy igen kiválót közülük), mert sokszor ez csak a jéghegy csúcsa, és ronda dolgokat takar.
Hipnoterapeuta kezére akkor add magad, ha van klinikai szakpszichológus képzése; előtte alaposan csekkeld le (biztosan van az ismerősi körből valaki, aki hallott róla valamit vagy a neten valami). Egy normális hipnoterapeuta felméri a személyiségedet és csak akkor vállalja a munkát (a a hipnózist), ha biztosan tudja, hogy elbírod és nem okoz nagyonn kárt, amint amitől már eddig szenvedsz.
16 éves fiú vagyok, nincs pénzem rá, a szüleim meg nemszivesen fizetnek ezért. Amikor nyáron voltam összesen kb 2-szer pszichiáternél, akkor is nagyon húzták a szályukat, mindig mondták, hogy ne foglalkozak az érzéssel. Az osztálytársaim meg időközben mondták, hogy olyan vagyok, mint egy depis.
Már évek óta bujkált bennem a pánikbetegség is, főleg ezektől az ilyesztő álomérzésektől. Végül most ősszel csapott le. (talán igazából másodszorra.) Azóta csak egy pszichológiai előadáson vettem részt ami ingyenes volt, és ez megadta a kezdőlöketet, hogy leküzdjem a problémáimat.
A szüleimnek nem mertem elmondani. Féltem a reakciójuktól, és csak 1 barátom tud az egészről.
Végül télre már nem a pánik, hanem én kerekedtem fel rajta. Az internet és a tapasztalat + gyakorlás segített. Sose gondoltam volna, hogy idáig eljutok. A pánikbetegséget legüzdöttem, de a derealizációs rohamokkal zsákutcába jutottam.
A pszichiáter amúgy igazából semmit sem segített, és azt mondta, hogy csak akkor menjek vissza, ha már kipróbáltam a szorongáscsökkentőt. Én nem fogom kipróbálni.
Jaj milyen sokat írtam. Amúgy kösz a válaszodat, de most még jobban összezavarodtam.
válasza:Elmehetsz gyermek- és ifjúsági pszichiáterhez is, az ingyen van, TB-re. Ha a szüleid vaskalaposak, akkor az osztályfőnöktől vagy iskolapszichológustól kérj segítséget, hogy hasson oda kicsit a szüleidre. :)
És ne diagnosztizáld magad, mert az soha nem vezet jóra. Azt még egy jól képzett pszichiáter is sokszor megszívja, ha önmagát diagnosztizálja, nemhogy egy laikus ember. Aki el van veszve magában, a belső problémáiban, az nem mindig látja a kivezető utat, és azt sem, hogy mi az a baj, amiben szenved. Ezért kell egy ember, aki segít, és a bajaidat, téged kívülről és távolabbról lát. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!