Mit tegyek az alábbi helyzetben? Nem családtagként mennyire vagyok felelős / számon kérhető baj esetén?

Van egy ismerősöm, akivel az ország egymástól két távoli (kb. 250 km) pontján lakunk.

Ő egy 23 éves ffi én pedig 9 évvel vagyok nála idősebb.

Eddig összesen háromszor találkoztunk személyesen, és többnyire neten vagy telefonon tartjuk a kapcsolatot.

A fiú eléggé zűrös, vagy inkább azt mondanám, hogy mentálisan nem egészséges.

Tudomásom szerint kell járnia pszichológushoz is, illetve gyógyszereket is szed.

A probléma az, hogy úgy érzem, az utóbbi időben irreálisak az elvárásai velem szemben:

eddig szívesen meghallgattam a problémáit, de mindegy, mit mondok neki, folyton hárít, hogy az miért éppen nem jó megoldás, stb.

Továbbá úgy gondolja, hogy az ő problémája a legfontosabb, másnak nem lehet baja, és amikor ezt az észrevételt szóba hozom, akkor kezd manipulálni, hogy de neki nincs a környezetében olyan, akire támaszkodhatna, aki segítené...őt senki nem akarja soha meghallgatni stb. legalább én ne forduljak el tőle.

De én nem tudom azt vállalni, hogy tanácsokkal lássam el, egyrészt mert szakember nem vagyok, laikusként pedig nem akarok hibába esni, amiből valóban baj is lehetne esetleg, másrészt ilyen távolságból valóban nem tudok érdemben segíteni neki, az pedig már nem elég számára, hogy csak odafigyelve meghallgassam, meg ugye nekem is megvan a saját életem, a személyes dolgaimmal, amiket ha miatta hanyagolnék (engedve a manipulálásnak), magam is rossz helyzetbe kerülnék.

Azt megértem, hogy beteg, türelem kell hozzá, de úgy érzem, hogy az elvárásai (álljak rendelkezésre pl. skype-on, ha megzuhan és beszélgetni akar, én adjak neki tanácsot, ha vmit jól csinál, dicsérjem /ezt sem értem, hogy egy felnőttet azért dicsérjek, mert megteszi azt, amivel magát segíti?/ ) már irreálisak kezdenek lenni.

A kérdésem az, hogy megtehetem-e azt, hogy fokozatosan megszakítom vele a kapcsolatot?

Hiszen ha eddig nem volt változás részéről, én nem tudok többet segíteni, adni neki és csak jobban belebonyolódnék olyanba, amihez valójában nem sok közöm van.

Abban az esetben, ha megszakítom a kapcsolatot vele, és ő erre hivatkozva maga ellen fordulna (labilis ugye, így ez a reakciója sem zárható ki), pl. gyógyszer túladagolásával, vagy durvább formában, én mennyire volnék felelős az ő tettéért?

Azt nem akarom, hogy most ő tartson sakkban az érzelmi ráhatásaival, hogy ezt-azt teszi, ha már én is elfordulok, stb. De belefáradtam a felesleges körökbe, és úgy érzem, lassan a saját dolgaim rovására menne az, ha jobban belebonyolódnék az ő dolgaiba.

32/N