Mégis mi történt velem? Hogy lábaljak ki ebből?

B@szki, detto ugyanebben a helyzetben vagyok!! Nekem is volt társasági fiatal(abb) korom, drog, bulik ezerrel, folyton jókedélyű voltam, lelkes, pörgős, meg mindenben csak a pozitív oldalt láttam - de még a legrosszabb helyzetben is. Sok barátom mondta azt nekem, hogy azért szeret, mert mindig olyan pozitív vagyok és fel tudok vidítani másokat is.

Aztán kb. 2-3 éve érzem magamon, hogy ezt mintha elvágták volna és minden idegesít, az embereket kerülöm, még az ismerőseimet is, nehogy beszélgetni kelljen, ugyanez, ugyanez... nem járok sehova (én is csak a kötelező "kiruccanásokra" a barátom miatt, hogy ne vegye észre, de persze Ő is tudja, mint rólad a Te barátod).

Párszor kiültem már az ablakba itt az ötödiken, hogy akkor én most kiugrok... és mindig az tartott csak vissza, hogy van a barátom és neki nagyon fájna - de ha Ő nem lenne, simán megtettem volna...

Egyszer elmentem pszichológushoz - kb. fél órán keresztül hagyta hogy beszéljek a problémáimról, meg mindenről és a fél óra múlva csak annyit kérdezett, hogy oké és akkor ő most miben is segíthet...? Na kössz... ennyit a szakemberekről... :S

Ha megtudtad valakitől, hogyan lehet ebből a hangulatból kimászni, majd írd meg légyszi nekem is, mert erre én is kíváncsi vagyok...