Mi történt velem?

Úgy érzem,az életem egyik része nagyon rossz irányba tart. Magányosnak érzem magam, barátok nélkül tengetem az életem, nem járok el sehova, félek a jövőtől. Már nem sportolok, és ami a legrosszabb, hogy boldogtalan vagyok.

Az érem másik oldala viszont kifelé egy szorgalmas, dolgos elsőéves egyetemistát mutat. Viszont szégyenlem a munkám, és olyankor én is szégyenlem magam. Jó bérem van, ez az egy dolog amiért csinálom. Csúnyának tartom magam, pedig nem vagyok csúnya, de mégis. Nem tartom magam okosnak se,csak szorgalmasnak. Van autóm, de ritkán járok vele (drága a benzin és inkább könyveket veszek) A barátnőmet pedig azért nem akarom "elengedni" mert még magányosabb és szürkébb lenne az életem. (lenne?) Ez van jelenleg.

Másrészt régen, mielőtt felvételiztem, már dolgoztam, és mindennap az egyetemről álmodoztam, ami sikerült is. Talán akkor boldogabb voltam mint most ( ez tavasszal volt,bár rengeteg vizsga volt, lehet nem volt időm ilyeneken agyalni)

Viszont úgy érzem, az életem teljesen ellaposodott, és most vagyok ennek a csúcsán. Ez a folyamat pedig kb 1 éve indult el. Akkor otthagytam egy szaksulit, mondván majd ismét egyetemre jelentkezek, most már önerőből. Sikerült. Boldognak kéne lennem. Ott vagyok ahol már 2 és fél éve is akartam. Mégsem vagyok az.

Úgy érzem, mióta leérettségiztem (2010)csupa kudarc ért. Az okj-s suli nem tetszett, ott hagytam jelenleg egyetemen vagyok, ami nagy siker, hisz államin vagyok. Németül tanulok, hogy német szakirodalmat tudjak olvasni. Angolul olvasok már szakirodalmat (most is kéne:). Lassan vizsgaidőszak. Valaki írjon nekem valami biztatót a jövőre nézve.