Szociopata vagyok?

Mielőtt elmennék pszichológushoz, megkérdezem név nélkül a véleményeket. Tudom, hogy itt nem szakemberek vannak elsősorban, de pont ez a lényeg.

Szóval a történet: fiatal, egyetemista srác vagyok. Közeli ismerőseim, volt barátnőim így jellemeznének: megnyerő, vicces, a humor első számú embere egy közösségben, akire mindig lehet számítani.

Azonban páran már említették, hogy nem a többség nem ismeri az igazi arcomat. Kiválóan képes vagyok manipulálni a környezetemet, úgy csavarni a dolgokat (erőszakmentesen), hogy végül az én akaratom érvényesüljön. Külsőleg bármit megtennék azokért, akiket szeretek, valójában őközöttük is rendeznék megtorlásokat. Kiválóan alkalmazom a pszichikai terrort is. Azt próbálom sulykolni mindenkibe, hogy egyenlő emberek vagyunk, valójában ezt csak azért szorgalmazom, hogy senki más ne kerekedhessen felém. Kiváló érveket tudok felsorakoztatni az igazam mellett. Korábban, ha nekem ellentmondtak, megelégedtem annyival, hogy megutáltattam, rossz helyzetbe hozzam az illetőt a környezetben, egy szóval magamat hoztam ki győztesnek (megnyerőségem miatt sikeresen). Manapság azonban ölni is képes lenné, ha valaki nem lojális felém. Az embereket valószínűleg tárgyként kezelem. Azért mondom, hogy valószínűleg, mert ezt nem akarom elismerni magamnak, mert szerintem szeretni is tudok.

Ami viszont érdeke,s hogy ha két ember megy egymásnak a környezetemben, azokért mindent megteszek, hogy kibékítsem őket (gondolom, hogy megint csak én legyek a középpontban, mint ünnepelt ember). Magamat felsőbbrendűnek gondolom, előítéletes vagyok, nagyon keményen bosszúálló, az ellentmondást nem tűröm. Kizárólag végletekben tudok gondolkodni.

Még valami: fél éve beléptem egy pártba annak reményében, hogy majd egyszer hatalmi pozícióba kerülök.

Azonban olvastam azt is, hogy egy szociopata sosem teszi fel a kérdést magának: szociopata vagyok-e?