Közületek van olyan, aki komoly önbizalomhiányban szenvedett, és szorongott különböző szociális szituációkban? És a lényeg: hogy most már szinte teljesen megváltozott?
Szorongott, de sokszor nem is tudatosan, különböző szociális szituációkban. Nagyon hallgatag volt, nem sokat beszélt, kisebbségi érzése volt, mindig meg akart felelni a környezetének, félős és szégyenlős volt, néha még remegett is a keze emiatt...
És megváltozott: tehát már laza, van önbizalma, beszédes, könnyed, és bármiféle szociális helyzet olyan neki, mint meginni egy pohár vizet. Vagyis már teljesen önmaga, megváltozott az élete, és boldog?
Van itt ilyen ember? :) Mert ezek a dolgok nem természetes dolgok, és leküzdhető mentális problémákról van szó.
Azért, mert én ilyen szorongós ember voltam, és most tartok 100-as skálán kb. 67-nél, ahol a 100 a teljes lazaság és önmagam, a 0 pedig s szörnyű másik véglet.
Szóval van valaki, aki - ha nem is teljesen - de már nagyon-nagyon megváltozott? Aki már közelít a 100-hoz? Ha nincs is ott, de csodálatosan, könnyfakasztóan közel van? :))) Mert ha van, az sokat segítene! :) És akkor adhatna pár ötletet is, hátha tud újat mondani. :)
3.: Tök jó, hogy 14 évesen mondhatod ezt! Minél előbb változik meg előnyére az ember, annál jobb. :) Még előtted az egész élet (mintha előttem nem lenne ott, 17 évesen :D) És köszi!
4.: Nagyon jól csináltad, már olvasni is jó érzés! :) Nekem is nagy lépés volt, amikor elkezdtem bulizni járni, most kezdek a tetőpontra érni, és közben életem legnagyobb részét így sem bulizással töltöm, tehát nem lettem felelőtlen. :) Arra is egyre jobban figyelek, hogy jól nézzek ki, de persze szigorúan a határokon belül, ugye, fiú révén... Sportolok meg minden. Köszi a szurkolást! :)
válasza:Jót kérdeztél!Pont mintha rólam (is) írtad volna!Én erre az egyre büszke vagyok,amit elértem,hogy annak ellenére hogy kiközösítettek suliban,megaláztak rengetegszer,a fiúk rám se néztek,belémtapostak sikerült mínusz 100-ról majdnem 100-ra mennem!Azóta sok év telt el.Azt mondtam magamnak:"megváltozom külsőleg"-ez abból állt hogy befestettem a hajam,és sokkal jobban kezdtem érezni magam.Ebből adódóan belsőleg is kezdtem "alakulni".Már nem voltam a kis barna egérke.Akkor senkinek nem mertem még visszaszólni sem.Ma már totál más ember lettem.Nem,nem lett oltári önbizalmam mert bennem maradtak a dolgok,de épp akkora lett ami egészséges.És lám,a pasiknak is elkezdtem tetszeni,és ahogy észrevettem elég sokaknak tetszettem,ma is kapok pozitív visszajelzéseket,túl vagyok kapcsolatokon,most megint benne vagyok egyben,és már nem vagyok visszahúzódó,már kiállok magamért!Aki ezen a változáson végigmegy,az tudja milyen nehéz és nem megy egyik napról a másikra.Persze voltak akik meg próbáltak akadályozni ebben,de az ilyen csak még jobban le akar húzni.Aki most ilyenen megy keresztül,annak egy kalappal!És nem szabad feladni!
L/22
Köszi a választ! Bizony, nem egy nap alatt változik meg az ember élete. Örülök, hogy neked is sikerült! :)
Úgy látom, a külső megváltoztatása fiúknál, lányoknál is nagyon fontos dolog, mert a tükörbe nézve jól kell éreznünk magunkat, ez elsődleges. Az emberek is máshogy néznek ránk utána. Meg persze van sok más dolog is. :)
Látom ám, hogy valaki nálam is rosszabb helyzetben volt, és most már sokkal jobb helyzetben van, mint én most. Megy ez. :)
Nekem hasznos. :) A kognitív pszichoterápia során is gyakran meghatározzuk az érzéseket, pl. félelem és az intenzitását is, pl. 65%. Szerintem többet mond bizonyos szempontból, mint az, hogy "nagyon féltem". :)
Hosszú az út, amíg az ember megváltozik, és egy profi szakember segítsége annyit ér, hogy szinte megfizethetetlen, és sajnos tényleg az is, mert sokat kérnek. :)
Köszi az eddigi válaszokat!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!