Pánikbeteg vagyok 8 éve, de most nagyon el vagyok keseredve. Ugye nincs komolyabb bajom? Csak komoly válaszokat szeretnék kapni.
Serdülőkorban kezdődött a betegségem, járok pszichiáterhez azóta, Fevarint szedek, eleinte Anafranilt szedtem, amivel több, mint 1 évig tünetmentes voltam, de visszajöttek a pániktünetek, ezért át kellett térni Fevarinra. Ebből eddig naponta 1x 50 mg-ot szedtem, de mára már fel kellett emelni 1x 100 mg-ra. Volt, hogy sokáig normálisan tudtam élni vele, mertem busszal közlekedni akár egyedül is, de voltak közben hullámvölgyek, mikor csak kísérettel mertem menni mindenhova.. A hullámvölgyek főleg akkor jelentkeztek, mikor új suliba iratkoztam, vagy befejeztem a középiskolát és felsőfokú képzésre mentem, vagy más stresszhelyzetek.. Nagyon nagy trauma sosem ért engem, de vmi mindig kiváltotta a visszaeséseket.. Mostanában viszont nagyon rossz a helyzet, már kísérettel is alig vagyok hajlandó menni tömegbe.. Nyár végén néztem egy horrorfilmet, amitől nagyon megijedtem, kicsit magamra vettem, de kijöttem belőle.. Most ahogy jött az ősz, egyre rosszabbul lettem.. Nemrég, mikor párommal jötünk tőlük haza, az úton már nagyon zavart a sok inger (mert ezelőtt hosszú szünet után csak 2-szorra mertem elmenni otthonról), és mikor hazaértem, olyan érzetem volt, mintha nem is otthon lennék, mintha más lenne... Megijedtem, mi van ha igazából csak beképzelem, hogy ott vagyok és közben meg valahol anyám próbál felébreszteni.. Tudom, elég szürreálisan hangzik és olyan, mintha félig elhinném, holott tudom, hogy nem igaz.. Ez azóta ( 5 napja ) időnként eszembe jut és olyankor elmagyarázhatatlan félelem és kilátástalanság érzet jön rám.. Időnként el tudom terelni a figyelmem elég jól, de mikor újra eszembe jut, nagyon rossz...
Remélem, nem vagyok elmebeteg vagy nincs személyiségzavarom??? Mi lehet ez??? Emellett olyan érzetem is van sokszor, mintha az érzékeim kissé tompák lennének, érzékelem ami körülöttem zajlik, rendesen reagálok, de mintha mégsem lennék teljesen magamnál...
Vigyázz a gyógyszerekkel! Mert lehet hogy ezek a tünetek a mellékhatásai!
Milyen okok miatt szoronghatsz?
Lehetséges hogy gyerekorodban kellene ezeket keresni! Itt valami más baj van!
Mire tudsz visszagondolni? Mióta vannak ezek a fura érzéseid? Mik válthatták ki? Mitől volt rossz érzésed gyerekkorodban? Milyen helyzet váltotta ki azt?
Ezeken gondolkodj, mert valószínű, hogy a tudatalattidban tárolod a problémát és nem engeded, hogy szembenézzél vele és leküzdjed azokat!
Az okokat a pszichiáterrel már felkutattuk.. Én esetemben a gyógyszeres kezelés elkerülhetetlen volt.. Legelőször pszichológushoz jártam, de az semmit nem használt, nem csökkentek a tüneteim, csak mikor pszichiáter kezdett el kezelni..
Gyerekkoromban nem volt elég önbizalmam, kissé ki voltam közösítve az általános iskolából, mert pl. túl vékony voltam a többiekhez képest.. Utána meg fogszabályzóm lett.. Emiatt sokszor magányos voltam, csak 1 barátnőm volt.. Akkor kezdődött a pánikbetegségem, mikor az egyetlen jó barátnőm elköltözött és kiiratkozott a suliból.. Aztán lett megint egy új barátnő, aki mellettem állt ( az elsővel ennek ellenére nem szakadt meg a kapcsolat, máig a legjobb barátnőm), ekkor javult az állapotom, de aztán mindig jöttek stresszhatások, változások, amik úgy hatottak rám, hogy visszaestem.
Én is úgyanígy voltam mint te: általánosban utáltak, volt h rettegtem bemenni. Állandóan csúfoltak, sokszor sírtam,nem voltak barátaim csak egy barátnőm de valahogy középsuliban megerősödtem,bár ott is csak egyetlenegy barátnőm volt, ami még máig is megvan.. most már nem érdekelnek ezek a dolgok!
Énmellettem mindig ott áll anyukám, sok mindent megbeszéltem vele, így megerősödtem.
Nem lehet hogy a szüleid nem álltak ki melletted?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!