Mennyire normálisak az érzéseim? Van szükségem segítségre?

Kiskoromban tüdőrák miatt kivették az egyik tüdőmet. Ezután sokáig betegeskedtem. Még most is gyakran megfázom. Az eredeti betegségemből már teljesen felépültem(, most már csak egy krónikus torok és arcüreggyulladás miatt vagyok gyakran beteg.)

A betegségem teljesen felforgatta a családunkat. Elköltöztünk, anyukám abbahagyta a munkáját, mert az ápolásommal foglalkozott.

Sem általános iskolában, sem gimiben nem tesizhettem. Eleinte azért mentettek fel, mert nehogy túlterheljem magam. Utána meg olyan sokat voltam beteg, hogy órákra is betegen jártam sokszor és így nem tudtam volna tesizni. Csak ez engem iszonyatosan bántott és bánt most is. Már a betegségem után is elég mozgékony voltam és állandóan problémák voltak abból, hogy leizzadtam. A felmentések miatt meg folyton ki lettem közösítve. Nagyon akartam tesizni, de mindig veszekedés lett belőle itthon, a háziorvos meg megadta a felmentést, mert egy hiányzó tüdő és a gyakori betegség, tény hogy eléggé hátráltatna a részvételben.

Nem is tudom, hogy mondjam el a problémámat. Szégyelltem a felmentést és utáltam, hogy nem csinálhatom azt, amit akarok. A gimi vége felé már elkezdtem magamtól sportolni, edzeni. Nem ment túl jól és csak fokozta a konfliktusokat az osztálytársaimmal is, hogy miért csinálok dolgokat, ha nem tesizhetek.

Most az a problémám, hogy úgy érzem, kimaradt valami az életemből. Kevesebb vagyok, mint a többi ember. Ügyetlennek és gyengének érzem magam. Szeretek edzésekre járni, de mintha túl sokat akarnék. A mostani suli miatt meg nincs sok szabadidőm.

Azon görcsölök, hogy nem tudom összeegyeztetni az életemben a sportot és a tanulást. Attól félek, hogy örökre ilyen nyomorék és gyenge maradok. És ez nagyon bánt. Nem tudom, hogy rakhatnám helyre magam.