Ha valaki volt már pszichiátrián, de 2-3 év elteltével még gondjai vannak (alkohol, drog, depresszió) akkor az még gyógyitható vagy mindig visszaeső lesz?

Aki függő volt az mindig is az marad, még ha nem is folytatja tovább az önpusztítást, mindig is sóvárogni fog, de nem lehetetlen dolog felhagyni vele véglegesen.

Egy ismerősöm többször is volt pszichiátrián és nemegyszer életveszélyes állapotban feküdt kórházban túladagolás miatt. Ahogy kijött, húsz perc múlva már ki is ütötte magát, ez tíz évig így volt, most azonban tiszta amióta legutoljára kikerült (két év), ami nagy dolog tekintve, hogy előtte egy napig sem sikerült neki.

Most jó esély van rá, hogy egy jó ideig nem esik vissza, talán soha. Nem elég csak a pszichiátria vagy az elvonó, oda a legtöbben nem maguktól mennek. Kezdőlökést vagy megerősítést viszont adhat.

Sok átértékelésre, akaraterőre, támogatásra, pszichoterápiára van szükség, meg kell tanulni a konfliktusok helyes kezelését, a feszültséglevezetést.

Az ismerősömnek kezd rendbe jönni az élete, próbálja biztosítani a megélhetését, szabadidejében kertészkedik, nem fordul el az emberektől úgyhogy egyre többen kedvelik, és már nem érzi magát annyira magányosnak mint előtte. Próbálja lefoglalni magát. Persze vannak rosszabb időszakok de többnyire vidám, többször látni boldognak vagy legalább békésnek mint rosszkedvűnek. Tehát akkor is van esély egy józan életre, ha előtte több próbálkozás is kudarcba fulladt, de tenni kell érte.

Mindig van esély, akkor is ha valaki nem kettő, nem tíz, hanem húsz vagy negyven évig élt valamilyen droggal. Persze minél hosszabb ideig csinálja valaki, annál inkább elszokik a valóságtól.