Mi bajom lehet? Ez valami személyiségzavar lenne?

-Sokszor vagyok aggresszív. Nem bírom ,ha lenéznek. Gyakran felsőbb rendűnek és egoistának érzem magamat, pedig súlyos önbizalomhiányban szenvedek. Nem gonoszságból mondom ,de általában az ízlésemnek nem megfelelő embereket nagyon lehordom, lenézem.

- Sokszor vagdosom magamat, van amikor az egész karom teli van velük. De a derekamat és a lábamat sem kímélem. Nem tudom kontrolálni magamat..

- Gyakran elkalandozok és sokidő múltán veszem észre ,hogy hol vagyok és ki vagyok.

- Mindig azt vágják hozzám ,hogy bunkó vagyok. Hiába mondom nekik ,hogy én nem dikrekt csinálom, nem értik meg.

- Könnyen beszilleszkedem ,de mégis kivűlállónak érzem magamat.

- Gyakran lenézem az embereket és megalázom őket. Nem akaratosan teszem csak úgy ’jön’.

- Szinte mindig eszek, mégse hízok. Kővérnek tartom magamat és több mint 10 kg szeretnék leadni. még sem megy.

- Kezdem üresnek érezni magamat. Kezdek semmit se érezni az emberek iránt. Eddig szerelmesnek éreztem magamat ,de most már üresség tölti meg a szívemet.

- Amikor sétálok, megyek valahová mindig érdekes gondolatok járnak az eszemben. Sokszor megfordúl a fejemben az öngyillkosság.

- Nincsenek barátaim, talán elvétve egy-kettő. Volt két barátnőm mindegyik átvágott, a mostanival egész jóban vagyunk. Úgy érzem ,hogy az árnyékában élek.

- Eddig sok célom volt, most már semmi nincs.

- Tökéletes akarok lenni, ha hibázok megalázottnak érzem magamat.

- Mindent hamar feladok, úgy érzem az életem egy nagy kudarc.

- Nehezen tudnak igazán megnevetettni.

- Amikor lassú zenét hallgatok, nem tudok rendesen lélegezni. Hangos sóhajtásokba kezdek.

Azt hiszem senki sem szeret, mindenki csak sajnálatból vagy érdekből barátkozik velem. Egyedül vagyok. Szerintem nincs nagy bajom, de nem akarok segítséget. Az számomra igen megalázó lenne.