Rájöttem, hogy anyukám nárcisztikus személyiségzavarral küzd. Mit tehetnék?

Nem megváltoztatni akarom, legalább is nem ebben az értelemben. Én segíteni szeretnék rajta, hogy ne legyen ilyen állandó küzdelem az élete, mert lelkileg óriás gondok vannak, és ha apu meghal, akkor anyám össze fog omlani és én nem bírnám ki az ő elvesztését is... Csak ennyi. Az én hozáállásommal meg semmi gond nincs, épp ez az, hogy én segíteni szeretnék, nem pedig megmondani, hogy ő mit hogyan változtasson magán, hogy nekem jó legyen. De fogalmam sincs, hogyan vezessem rá, hogy orvosi segítségre van szüksége. Mert tényleg arra van szüksége elsősorban. Iszonyú sértődékeny, nem lehet vele beszélni, folyton azt hangoztatja, hogy ő milyen tökéletes, és én milyen semmi vagyok és semmihez sem értek, semmire se fogom vinni az életben, pedig nekem tökéletesen megfelel az életem, boldog vagyok, van munkám, van családom, férjem, gyerekem, több nem is kell. De neki ez lefitymálandó dolog mert nincs diplomám, nem ismerek fontos embereket, és különben is, minden szar, amit én csinálok. EZ senkinek sem jó így. És az a baj, hogy nem csak velem ilyen most már, hanem a szakmabeli társaival is folyton összeütközésbe kerül, mert tévedhetetlennek hiszi magát (közben pl amikor terhes voltam, olyan gyógyszert írt fel nekem gyomorsavra, amit terhesek NEM szedhetnek, és amikor szemebesítettem ezzel, csak besértődött, hogy jó, akkor csináljak azt amit akarok).

Szóval mondom, itt nem az én hozzáállásommal van a baj, hanem azzal, hogy nem lehet megközelíteni semmi féle jószándékkal mert mindent támadásnak vél...