Mit tegyek, ha pánikbeteg vagyok és nem merek kimenni az utcára sem?

Először is beszélj erről a szüleiddel őszintén.

Aztán ők valószínűleg el fognak vinni orvoshoz, nem 2-3 hét múlva... Honnan tudod hogy pánikbeteg vagy? Lehet ez agorafóbia is. A legbiztosabb ha orvosra bízod magadat, pl. pszichiáterre (a pszichológus ugye nagyon hasonló céllal foglalkozik veled, annyi az eltérés, hogy az utóbbi nem orvos).

Hasonló helyzetben vagyok, bár én már kilábalok belőle talán, legalább is, már sokkal bátrabban járok ki.Volt idő, mikor kísérővel sem bírtam a szomszéd utcáig sem elmenni!Pedig és felnőtt vagyok.Én a rosszullétek miatt féltem kitenni a lában.Annyira rossz passzban voltam fizikailag, olyan gyenge voltam hogy azt hittem, bárhol összeeshetek.

Lehet, hogy azért nem mersz elindulni, mert annyira rossz a suliban?Nem gondoltál még iskola váltásra?Talán jót tenne.Most légy erős szerintem és igenis, menj egyedül, mert ha rászoksz a kíséretre, iszonyú nehéz lesz arról lemondani!De semmivel sem leszel tőle jobban!Az csak egy mankó, ilyen mankót bármi másból is kreálhatsz magadnak, például hallgass zenét, legyen nálad innivaló, mobil, hogy végszükség esetén segítséget hívhass, tudd, hogy vannak padok, leülhetsz, ha rosszul érzed magad.Én is ezt csinálom, ezekre a dolgokra támaszkodom és segít leküzdeni a szorongást.Nekem a szívem vacakol, ha szorongok, ott van nálam a gyógyszerem, tudom, hogy ha rosszul vagyok, beveszem, aztán jónapot.

Mikor a legrosszabb időszakom után egyedül kimozdultam, azt mondogattam magamban:"csak még öt lépést"És végül azt vettem észre, hogy már két utcával arréb járok, másnap már a boltig mentem és így tovább....És azután elkezdtem jobban érezni magam.