Mi lehet ez? Depresszió, vagy valami más? Mit tehetnék?

Úgy érzem mostanában,hogy elvesztettem önmagam.Sőt,nem is nagyon tudom már,milyen vagyok valójában.Épp ma beszéltünk az iskolában a depresszióról,és azt mondta a tanárnő,az a klinikai depresszió(mert,ugye manapság sokakra ráhúzzák a "depis" jelzőt),ha nem tudja megmondani az ember a rossz kedve okát.Hát,én pont ez vagyok.Nem tudom,mi a gond,csak azt,hogy valami nem oké...társaságban is szorongok,nehezen megy a kapcsolatkialakítás.Már évek óta be vagyok zárkózva és ez lett a normális,mostmár az is lehet,hogy így érzem jól magam(bár,jónak nem nevezném).Már,ha pl.az osztály,vagy egy csoport előtt kell beszélnem,ezerrel ver a szívem.Időnként jobb lett és azt hittem,ez majd elmúlik,meg csak a kamaszkor miatt van,de soha nem volt tartós a javulás és már attól tartok,hogy komolyabb...sokszor már megszólalni is nehezemre esik,feleléseknél leblokkolok,félek...idén fogok érettségizni és azt se tudom,mi lesz velem szóbelin,mert mi lesz,ha nem tudok majd megszólalni?Azt se tudom,mihez kezdjek jövőre.Eddig az volt az álmom,hogy pszichológus legyek,de inkább nekem lenne rá szükségem..a tanulás is nehezebben megy mostanában,sokszor tanulok és mégse tudok semmit(vagy csak úgy érzem).Viszonylag normális családban élek,talán semmi okom nem lenne a rosszkedvre és nyomottságra,sokszor gondolok arra,hogy vannak emberek sokkal rosszabb helyzetben,mégis erősebbek,ilyenkor már szinte szégyellem magam.Többször is gondoltam rá,hogy beszélgetnem kéne az iskolapszichológussal,de tudom,hogy nem tudnék megnyílni...rossz lenne utána a szemébe nézni,ha tudnám,hogy ő már mennyi mindent tud rólam,úgyhogy inkább igyekszek úgy tenni,mintha minden rendben lenne.Pedig nekem tenne jót,ha beszélhetnék olyannal,aki ért is ehhez,de talán nem is tudnék mit mondani.Csak tudom,hogy önként senki nem fog odajönni hozzám,nekem kéne segítséget kérnem.Ha van itt olyan,aki volt hasonló helyzetben,vagy tudna tanácsot adni,annak megköszönném a segítségét :)

17/L