Mit tehetnék, hogy ne süllyedjek tovább? Változtatni akarok!

Ez hosszú lesz. Azért is írok ide, mert szerintem ebben a kategóriában normálisabb emberek válaszolnak, mint a "párkapcsolat" kategóriában egyrészt, másrészt pedig mert a dolog a vőlegényemről szól, akit úgy érzem, tekinthetek családtagomnak. Egyetemista vagyok, azt elárulom, és, hogy már nagyon régóta együtt vagyunk, de a lényeg most más: A múltamban történt pár rossz dolog, nagyon hamar fel kellett nőnöm, úgy éreztem, mert a szüleim elváltak, anyukámmal megszakadt a jó kapcsolatom hosszú ideig, és apukámra vigyáznom kellett, mert összetört. (8 éves voltam...) Így nőttem fel. Volt szerencsém pár olyan sráchoz is, akik átvertek, nem illettem hozzájuk, de most egy olyan végtelenül türelmes ember áll mellettem, akinél jobbat nem is kívánhatnék. A hosszú idő alatt, amióta együtt vagyunk, sosem bántott meg, mindig megértett, mindenben mellettem állt. Elfogadta, hogy sokszor apró dolgok miatt olyan ideges vagyok, hogy vagdalkozok, sikítok és sírok... Viszont kezdem azt látni rajta, hogy boldogtalan. Nem tudom, mit kezdjek az életemmel mostanában, és céltalannak érzem magam és így nem tudok örülni semminek. Nem arra az egyetemre járok ahová szerettem volna... Nem voltam elég jó.

A lényeg: nem akarom elveszíteni Őt, mert ő a legfontosabb nekem! Mit tegyek, hogy megint egyenesbe jöjjek? Hogy ne csak panaszkodjak neki, hogy legyen kedvem élvezni vele az életet...? Segítsetek, kérlek, mert változtatni szeretnék.