Szerintetek okozhat mentális problémát, ha az embernek nincsenek barátai?

Nekem nem nagyon van szükségem barátra. Napjaimat közösségben töltöm, örülök, hogy megszabadulok a nyüzsgéstől. Nekem jó családom volt, megbeszélhettem velük a problémámat, aztán jött a párom, a gyerekek, és igazából nem hiányzik baráti társaság. De mindig introvertált voltam, nem vagyok képes társaságban ellazulni. Tehát azt hiszem, nem okoz mentális problémát, de valószínű begombolkozó ember vagy, ezért nem keresed a barátságokat. Ha amúgy nem zavar, s jól elvagy magaddal, a könyveiddel, akkor nem betegít meg. De ha hiányérzettel küzdesz, emészted magad - akkor barátot kell keresned. Nem sokat. Egyet-kettőt.Vagy nagyobb társaságot, amiből idővel egy-kettő baráti rangba lép.

én is azt hiszem,igen, de ha nem is okozza, fokozza az bizti, nagyon hiányzik, hogy nincsenek barátaim, aki van azzal meg ritkán tudok találkozni, szülőkkel meg azért nem lehet úgy beszélgetni, legalábbis én nem tudok, meg nem csak a beszélgetés, hanem hogy együtt csinálni dolgokat

2.kal egyetértek, hogy vmilyen szinten a család lefoglalhatja az embert, ha van mellette egy közösség is

Jó kérdés. Én is gondolkodtam már ezen. Régebben körbe voltam véve barátokkal, mindig volt kivel programot szervezni. Más városba költöztem, ahol mindössze két bátnőm van és velük is csak egy-két hetente egyszer tudok találkozni, de tudom, hogy rájuk legalább számíthatok. Neten még három emberrel tartom a kapcsolatot és többnyire a barátommal is neten, akivel én is távkapcsolatban élek. Nekem ez is kevés társaságból, főleg mikor mennék egy koncertre vagy akárhova szórakozni és nincsen kivel. Néha érzem emiatt szürkének, szerencsétlennek, öregebbnek magam a koromnál és bosszankodok, hogy hová jutottam. Könnyen elhatalmaskodhat rajtad barátok nélkül az elszigeteltség érzése, akár depresszióssá is válhatsz szerintem. A barátok elterelik a depresszív gondolatokat, támogatnak, segítenek talpraállni. Lelki fásultságot is okozhat, kevésbé leszel empatikus egy idő után és ingerültebbé válsz, ha nincsenek. Eltunyulhatsz, közömbössé válhatsz sokminden iránt, belekényelmesedsz a beszűkült világodba és egy idő után már nem is igényled a barátokat talán, sőt antiszociábilissá válsz. Nem nagyon jársz társaságba, így jóval kevesebb élményben van részed. Ahogy idősödsz egyre többet rágod magad ezen, hogy mi mindent hagytál ki az életedből és lesz belőled egy zsémbes vén ember/asszony, aki haragszik az egész világra. Talán, de nem biztos :)

bocsi, ha így értetted a válaszomat! Én nem olvastam el a többi választ, csak elírtam a saját történetemet. Bocsi, ha félreérthető volt!

a gúnyolódást arra értettem, hogy nemcsak hogy nincs barátja valakinek, még ki is fogják, és gúnyolódnak rajta. Na az az igazán rossz.