Tárgyakhoz kötni személyiségünket, baj?

Átfogóbb elemzést igényelne gondolom, ha nem ragadunk le a "hülye vagy" és társai leszólásoknál és oltogatásoknál. Szóval érdekes dolog, ha valaki, (lehetek én is :))) hiába nő fel, hiába férfi, mégis képes kötődni bizonyos tárgyi dolgokhoz, mintha elválaszthatatlan lenne tőlük. Köztudott, hogy a fiúk/férfiak autómániásak, de esetünkben ez már olyan szintű, hogy emberünk birtokol egy adott márkájú autót, de ha el kellene engednie, eladni pl, akkor úgy érezné, hogy a személyisége is szertefoszlik. De ugyanúgy pl kötődés bizonyos más kiválóságokhoz is. (Pl óra vagy igen komoly mobilkészülék). És a komoly teló kikopva, eladva, kommerszre váltva nem tart soká, hammar visszavágyás tapasztalható a régi exkluzívhoz. Autó dettó. Karóra dettó. (inkább már nem is cserélem le őket, mert ha nem tudok nívóban hozzá foghatót, akkor az újat utálnám, inkább a régi, de komoly, mint az új, de kommerszebb)

És mielőtt kirakatemberre, feltűnési viszketegségre gondolunk, szólok, hogy a legkevésbé ez a motiváló.

És nem is szexuális fetisizmusról van szó. Egyszerűen nagyon erős kötődéshez. Volt aki azt mondta, hogy azért jobb ha az ember birtokolja az autóját, és nem az autó az embert :))) Ez igaz, viccesen hangzik, az eszemmel elfogadom, de kétségbeejt mégis a gondolat, hogyha egyszer ezektől meg kellene válni.

Érdekes lenne tudni, hogy ez mitől van. Nem vagyok sem hülye, sem skizofrén, vagy valami pszicho kóreset. Csak kötődöm.