Mi a véleményetek erről? Hogyan tudnék változni?

Kicsit hosszú lesz...

Szóval, úgy kezdődött az egész, hogy lett egy barátom. És heti 2-3-szor tudunk találkozni, ezért elég sokat telefonálunk (legtöbbször én hívom őt, mert az ő családja így is hitelekből él), a telefonszámlám meg az egekben. Próbálom apa telefonjáról hívni őt, mert onnan ingyenes, de így is sajnos elég sokszor nincs erre alkalmam (apa későn ér haza stb.).

A múlt hónapban a telefonszámlám a szokásosnál kétszer nagyobb volt. Anyáék jól le is szidtak, haragudtak, én is nagyon rosszul éreztem magam, mart a bűntudat és megígértem, hogy kevesebbet telefonálok. Viszont én hülye, idióta barom ezt nem tudtam betartani, és ma érkezett meg az előző havi számla, ami 3.5x(!) volt nagyobb, mint a szokásos. Anyát felhívtam suli után, jól le is szidott és azt mondta, hogy a büntetésem "első lépcsője" (jajj, mi lehet a többi??!!), hogy megtiltja, hogy ezen a hétvégén átmenjek a barátnőmhöz.

Nem emiatt akadtam ki, hanem egyrészt magamat utálom, másrészt tiszta ideg vagyok amiatt, hogy anya mérges rám, és nem akartam és visszaforgatnám az időt!!! Arról nem is beszélve, hogy ahogy anyát ismerem, már a fél világ tudja, hogy ekkora lett a telefonszámlám...://

Hazafelé alig bírtam a sírást visszatartani, majd ma mikor beléptem a lakásba (szerencsére senki se volt itthon), nekidőltem az ajtónak és hangos zokogásba kezdtem. Annyira sírtam, hogy úgy éreztem, ha nem hagyom abba, a fejemben az erek szétdurrannak. Sírtam, közben magamat szidtam, és olyanokat mondogattam, hogy meg akarok halni (hangosan ordibáltam), majd úgy döntöttem, hogy felvágom az ereimet. Elő is vettem a kést, és karcolgattam vele a bőröm, de inkább nem tettem meg, hanem teljes erőmből a falba kezdtem verni a kézfejemet és karmolgattam magam. Ezután tovább szidtam magamat, hogy hogy lehetek ennyire hülye, éreztem, hogy nem vagyok magamnál, majd cipőstül, ruhástól a földre feküdtem, tovább sírtam. Hangosan bocsánatot kértem anyától, hogy megint az olyan sok munkával megkeresett pénzét telefonáltam el, és minden egyéb ismerősömtől bocsánatot kértem, akit megbántottam/akinek hazudtam stb. Ezt mind hangosan, nyöszörögve, rekedt hangon. Aztán újra magamat szidtam. Éreztem, hogy a vér lüktet a fejemben. Aztán kissé lenyugodtam. Anya felhívott (mindig szoktam telefonálni, ha hazaértem, de most ugye a hisztizés miatt ez elmaradt), és akkor hallottam a hangjában, hogy haragszik, meg ki is nyomott és idegességemben a földhöz vágtam a telefont (persze egy darabja bement az ágy alá, és sokat bénáztam, mire kiszedtem), és megint sírni kezdtem. Majd lassan megnyugodtam.

Aztán most ott tartok, hogy takarékoskodok mindennel, most is alig akartam a gépet bekapcsolni...enni se akarok, mert úgy érzem, hogy nem érdemlem meg. Tegnap voltunk vásárolni ruhákat meg ilyeneket, és ha azokra ránézek, akkor érzem, hogy én ezt nem érdemlem meg. Nem érdemlem.

Anya hazaér pár óra múlva, de tök ideges vagyok, hogy hogy nézek a szemébe, hogy fog viselkedni, mennyire lesz mérges...stb

Holnapra ki kéne olvasnom egy könyvet, tanulni is kéne, de egyszerűen ebben az idegi állapotban nem tudok...

És még most is rám jön 1-2 percre a sírás, félek...segítsetek! :/ Anyától is félek, hogy hogy fog viselkedni/hogy nézek a szemébe stb, a büntetésektől is, meg minden....ezután már a barátom fel se merem hívni egyrészt a számla miatt, másrészt anya rögtön szólna...de akkor meg a barátom sértődik meg...áá, ördögi kör, én ezt már nem bírom, jobb lett volna meg se születni!!!!!!

Köszönöm a segítségeket, teljesen kivagyok! :/

14/L