Úgy érzem, hogy a pszichológusom kedvel engem. Ez nem baj szakmailag?

Szerintem egyáltalán nem baj. Ha belegondolsz jobb úgy együtt dolgozni akár munkahelyen, akár iskolában, ha a felek kedvelik egymást. Ez szerintem pont ugyanolyan. (És ilyen szempontból az is mímelés lenne, ha a pszichológus oltári semleges maradna feléd az idő múlásával is.)

Az meg majd lendít a terápián, ha elmondod neki a érzéseidet vele kapcsolatban.

Nem baj.

Nekem mikor először mentem hozzá, határozott elképzeléseim voltak, milyennek kell lennie egy pszichológusnak, és milyen a hely, ahol dolgozik.

Aztán csalódtam. Kellemesen. Én is éreztem idővel, hogy kedvel, eleinte frusztrált is, de aztán ezáltal jöttem rá talán 1 évre rá, hogy ők is emberek...

Sokan mielőtt hozzájuk mennek istenítik őket, és sokkal ridegebb, robotosabb kép él róluk. Persze van aki szereti a távolságot, és jobb ha nem ér hozzá a szakember.

Ezt te tudod, hogy a részedről zavar a dolog? Akadályoz a vele való beszélgetésben? Ha igen, akkor okozhat gondot.

Nekem egy nagy változásomat segítette elő, és akkor lepődtem meg igazán, mikor megölelt egyszer....

Nem kompenzáltam túl: jól esett és kész.

Normális ember vagyok azóta is, és nem okozott gondot a további beszélgetésünkben :)

De embere válogatja...

Ha azt éreznéd, hogy közömbös irántad, vagy egyenesen nem kedvel, akkor is járnál hozzá és őszintén megnyílnál neki, könnyebb lenne feloldani a szorongásod? Biztosan nem.

Semleges=tojik a fejedre - ha egyszer is ezt éreznéd, többet nem mennél hozzá, az tuti.

Segíteni szeretne rajtad, mivel hozzá fordultál és segítséget kértél tőle. A következő találkozásig rád se gondol, max. míg letisztázza, hogy merre vezessen tovább téged legközelebb.

"az a prekoncepcióm," "a pszichológus projekciós felület is egyben,"

Csak nem ezzel a dumával kezelnek?