Öngyilkosság, vagy más megoldás?

Egész nyaram pokol volt, tesóm korházba, elvesztettem 3 barátnőm, anyám mindig baszogat. Elegem van. Nemrég történt valami, ''csináltam valamit'' amit anyám úgy vett mint egy nagy hazugság, es lilára vert, a barátaim mind azt mondják, hogy aproság, és nem kellett volna ekkoa ügyet csinálnia belőle.

Mindig is utáltam, mindig baszogatott, hogy nézzek magamra, hogy nézek ki, és hogy nem vagyok jó semmire, meg hogy baj van az agyammal, tökéletlen vagyok és hülye. Folyton ezeket vágja a fejemhez. Most is itt fekszik mellettem és legszivesebben véresre verném, de sajnos nem tehetem. Tegnap este úgy megvert egy bottal, hogy a hátam tele van lila foltokkal, a bal akor alig tudom mozgatni, ráadásul még a lábam is fáj, és ma egész nap azt kellett halgatnom, hogy semmire se vagyok jó.

Sokat gondolok az öngyilkosságra, régebb már volt pár kísérletem...

Az egyetlen aki életben tart az a barátom, nagyon szeretem, és hallani sem akar arról, hogy meg akarom tenni, azt mondta, hogy ha megteszem egész életében utálni fog... Ő az egyetlen aki most számit, a családomtól hányingerem van, csak apám beszél úgy velem mint egy normális emberrel...

Ez mellett még a házból sem mehetek ki, hogy esetleg kikapcsolodjak egy kicsit, egész nap néznem kell anyám pofáját, és halgatnom, ahogy csúful beszél velem. A barátommal sem tudok találkozni, telefonon amit tudok beszélni vele.

Tegnap éjjel előszedtem minden gyógyszert, és egy üveg pálinkát mellé, aztán eszembe jutott a barátom, végűl csak egy nyugtatót vettem be és lefeküdtem.

Mikor kést látok, érzek egy hajlamot, hogy megfogjam és beledöfjem anyámba... Kezdek elmebeteg lenni, nem bírom már idegileg.